Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Tóth Éva: Az élet mint szappanopera
96-97., 98-99., 2 x 55 perc) 2 ugyanabból (Will és Grace, amerikai, 34., 35., 2 x 55 perc) Sabrina, a tini boszorkány, amerikai vígjátéksorozat, 116., 35 perc Buffy, a vámpírok réme, amerikai, 113., 50 perc Família Kft., magyar, vígjátéksorozat, 1., kb. 30 perc A helyszínelők, amerikai-kanadai akciófilmsorozat, 34., kb. 50 perc X-akták, amerikai, 25., 2 x 55 perc összesen 825 perc (Az utóbbi három csatorna esetében a műsorújságból nem derül ki, hogy az első szám azt jelzi-e, hogy hány részes a sorozat, vagy azt, hogy hányadik rész látható, a műsoridő nincs megadva, ezért szerepel a kb. [= körülbelül] megjelölés a percek számánál, amit a műsor kezdete és a következő műsor kezdete alapján számoltam ki, kivéve, ha az adott műsor volt az utolsó aznap.) Vagyis ezen a napon több mint 1894 percig, azaz több mint 31 órán át nézhetett volna szappanoperát a magyar néző, persze, ha a nap nemcsak 24 órából állna, s ha időnként nem ütköztek volna egymással a 6 csatornán látható programok. De ha le is számítom ebből a Viasat-ot, még mindig 1069 perc, azaz kis híján 18 óra marad, s ha leszámítom a nem vegytiszta szappanoperák idejét is, tehát a krimisorozatot, a szatirikus sorozatot, a vígjátéksorozatot, az akciófilmet, akkor is majdnem nyolc óra jut egy napra a műfaj termékeiből. A hajdani három nyolcasból (azaz, a fiatalabbak kedvéért mondom: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás) egy tehát már megvan. Ha már a statisztikánál tartunk, nézzük meg azt is, nem mintha nem tudnánk elképzelni, hogy honnan származnak ezek a művek: 19 amerikai, 4 argentin, 3 angol, 3 ausztrál, 2 olasz, 2 mexikói, 2 magyar, 1 francia, 1 venezuelai, 1 német. Persze, ez csak egyetlen, találomra kiválasztott nap hevenyészett statisztikája, de a tendenciákat ez is jelzi, azt legalábbis, hogy mi az, amit a magyar televízió megvásárol. Kik nézik a szappanoperákat, amelyek közül az első az említett napon reggel 9.05-kor, az utolsó éjjel 3.55-kor kezdődik? Gondolom, azok, akik napközben is otthon vannak, tehát nyugdíjasok vagy munkanélküliek, az álmatlanságban szenvedők vagy a három műszakban dolgozók, de főleg nők, hiszen közben kötni is lehet. A szappanoperákat férfiak csinálják nők számára, itt még nem jutottunk el a női egyenjogúság vagy pláne a pozitív diszkrimináció olyan fokára, mint a lányregények, a kommersz irodalom esetében, ahol nemcsak az olvasóknak, de a szerzőknek is jórésze nő. Egyrészt, mert a film- illetve tévérendezők közt sokkal kevesebb a nő, másrészt azok, ha nem áll módjukban művészfilmet készíteni, inkább a kevesebb sikerrel és haszonnal kecsegtető, igényes ismeretterjesztő műsorokban excellálnak. Ferdinandy György A jövő műfaja című kitűnő esszéjében, amelyet a Kortárs májusi száma közölt, egyebek közt azt kifogásolja, hogy a teleregényben sohasem esznek, sohasem isznak, nem mennek budira, tisztesség ne essék szólván. Szerintem az nem baj, hogy nem esznek nyílt színen huzamosabban - a görög drámákban se esznek, igaz viszont, hogy eszik Szindbád-Latinovits húslevest, amelyben aranykarikák úsznak, és szemünk előtt remeg a vakító fehér 76