Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Bokányi Péter: A mikrotörténelmi nézőpont szerepe Szilágyi István Hollóidő című regényében
A regény első, nagyobb terjedelmű fejezetének helyszíne Revek, a hódoltsági területen található mezőváros. Revek éli a hódoltság mindennapjait, adózik töröknek és titokban a magyarnak egyaránt, igyekszik alkalmazkodni a megszállt terület viszonyaihoz, s ezen belül megtalálni a nyugalmat, a még lehetséges normális létezés lehetőségeit. „Tévedés azt hinni, hogy egy hódoltsági városban reggeltől estig szíjat hasítottak a jónép hátából, persze megtörtént, sőt még szörnyűbb dolgok is előfordultak, de nem csak ez volt... az élet lázad a szörnyűségek ellen, és élni akar ... A 16. század a magyar történelemben egy hallatlanul bonyodalmas kor: egyrészt hódoltság, másrészt hitújítás, Európa is tele van gondokkal, a magyarság még inkább, de mégis élhető az élet... Nem akartam én valamiféle történelmi igazságtevést, de annak a kornak az aprólékos ismeretében kíváncsi voltam arra, hogy sikerülhet-e nekem ebben a négyszázötven évvel ezelőtti világban élhetővé, elviselhetővé tenni egy kisközösség, egy háztáj életét” - mondta regényéről Szilágyi István egy interjúban.7 S valóban, a regény világában az első rész helyszíne, a hódoltsági Revek a béke világa, s mint ilyen állandó nosztalgia tárgya a második részben, a háború fejezetében. Revek világa azonban roppant „sokrétegű”, s ezek a rétegek a körülményekhez való viszonyokban és a szereplők egyéni viszonyulásaiban ragadhatok meg. Az első fejezet nőalakjai - Baga Rózái, Hódy Agó, Kese Kata - mindhárman a fenti szerzői idézet mentén definiálhatók: az élet alakjai, amely minden körülmények dacára élni akar. Baga Rózái az örök anya figurája, akit a körülmények csak annyiban érdekelnek, amennyiben hol több, hol kevesebb „gondoskodnivalót” szolgáltatnak számára; Kese Kata az örök kamasz a maga rajongásaival, vágyaival; Hódy Agó titokzatos alakja pedig a szerelemre, boldogságra váró Nő: archetipikus nőfigurák, akik az élet alakjai a regényben. Bonyolultabb, s árnyaltabb a regény első fele meghatározó férfialakjainak figurája. Az első fejezet meghatározó szereplői, Terebi tiszteletes, Fortuna Illés, Tentás szintén valamennyien megjelenítenek bizonyos viszonyokat a körülményekhez, de alakjuk összetettebb, mint a nőalakoké. Terebi tiszteletes - alakja mögé valós történelmi személy, Szegedi Kis István látható - lényegében passzív szereplője az első egységnek, a történet éppen attól „indul be”, hogy a török elfogja és börtönbe veti, ahogy az első rész egyik fő szála az ő kiszabadításának története. A hódoltsági körülményekhez való viszonya viszont szépen kirajzolódik a szabadítástörténet során is: Terebi képes kiállni a rábízott közösségért, a reveid gyülekezetért, de a körülmények elől képes visszahúzódni is könyvtárába teológiai munkái közé, s képes megalkudni is, ha kell, együtt vacsorázni a megszállókkal, a törökökkel. Alakja mintegy modellálja a felelős vezető figuráját: úgy lavírozni a viszonyok közt, hogy a rábízott közösség érdekei a lehető legkevésbé sérüljenek, márpedig a regénybéli Revek elsődleges célja a túlélés. Ezt a célt tartja szem előtt Fortuna Illés is, aki lényegében a kötet talán egyetlen igazi hősfigurája. Alakjában a 16. század embereszménye jelenik meg: tudós ember, harci dolgokban jártas, titokzatos kapcsolatokkal rendelkezik a legmagasabb körök felé. Célja pedig egyértelmű: küzdeni a török ellen, de úgy, hogy eközben figyelembe veszi a realitás korlátáit. Vagyis bizonyos értelemben szemben áll Terebi tiszteletes figurájával, annak passzív védő szerepe mellett megjeleníti a cselekvés lehetőségét; a titkos cselekvését, hiszen 69
