Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Bokányi Péter: A mikrotörténelmi nézőpont szerepe Szilágyi István Hollóidő című regényében
a nyílt kiállásnak nincs realitása a hódoltsági közegben. Fortuna legfőbb cselekvése, hogy afféle apafiguraként neveli a reveid ifjakat: e nevelődés folytatódik és fejeződik be a regény második fejezetében. A két idősebb regényhősnek van múltja - szemben a deákkal, Tentással, aki lényegében múlt nélküli figura, illetve akinek múltja a regény számos megoldatlan/félig megoldott rejtélyeinek egyike. A deáknak csak sejtései vannak önnön múltjáról, így amolyan „fehér lapként” tűri, hogy a két tapasztalt alak - Terebi és Fortuna - „ráírja” saját világhoz való viszonyait, s jelleme e kettős kötésben formálódik. Tentás az első egység meghatározó alakja, összességében pedig a regény egészének kulcsfigurája. Az első fejezet kvázi narrátoraként8 az ő nézőpontjából látjuk az eseményeket, és az eseményekhez való viszonyok értelmezését is neki köszönhetjük, s bár a második részben átadja sajátos narrátori szerepét egy nemzedéktársának, folyamatosan jelen van a történetben. A három főalak összevetésében már megnyilvánul valamiféle nemzedéki szembenállás a körülményekhez való viszonyok tekintetében, de ez élessé Revek lakói esetében válik. Az apák és fiúk eltérő attitűdjében, ami erőteljesebben itt tematizálható. Revek idősebb nemzedéke jellemzően a körülményekhez való alkalmazkodást, nem egy esetben a megalkuvást jeleníti meg, szemben a fiákkal, akik a mezőváros melletti erdőben készülnek a szembeszállásra, amelynek reális lehetőségét afféle mentorként Fortuna Illés mutatja meg nekik, s segítségével juthatnak a regény második fejezetébe, a magyar területen álló végvárba. Összességében a Hollóidő első egységében a hatalmi viszonyok, emberközi viszonyok könnyen megrajzolhatók: a viszonyok kétosztatúak, egyik oldalon a megszálló törökkel, másikon a hódoltsági területek lakosságával; a Hollóidő második egységének hozadéka a viszonyok Bonyolultabbá válása, annak révén, hogy megváltoznak a pólusok: nem török és magyar áll szembe itt már, hanem sokkal inkább a békés viszonyok és a háborús viszonyok embere, és annak életstratégiái. A regény második fejezete szinte minden tekintetben más regény, amely elsősorban főszereplőin keresztül kapcsolódik az első fejezethez. A történet „kitör” Revek mikrovilágából, a mezőváros csak mint az elhagyott otthon jelenik meg a szereplők beszélgetéseiben, visszaemlékezéseiben, főszereplőkké pedig azok a reveki ifjak válnak, akik az első egységben mellékszereplőként „kispadosok” voltak. Az ifjakat Revek világából azok a hősök kísérik csak tovább, akiknek a mikrovilágon belül is megvolt a kapcsolata a makrofolyama- tokkal, a török elleni harc történelmi viszonyaival: mentorként áll mellettük Fortuna Illés, és eleinte fizikailag, később, a regény zárójeleneteiig afféle metafizikai síkon a deák, akinek számára Terebi tiszteletes létstratégiája mellett alternatívaként már a reveki években is megjelent Fortuna Illés példája. A történetmondás jellege is megváltozik: az első fejezet „helybenjárása” után a második fejezet sodró lendületű folytonosan változó helyszínekkel, szituációkkal. Megváltozik a narráció is: a reveki évek harmadik személyű narrátora, aki deák nézőpontját használva sajátos kettős narratív pozíciót foglal el, lévén egyszerre külső és belső elbeszélő, eltűnik, s átadja szerepét egy kollektív elbeszélőnek, valakinek a főszereplő fiúk közül, aki többes szám első személyben tudósít az eseményekről. 70
