Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Bokányi Péter: A mikrotörténelmi nézőpont szerepe Szilágyi István Hollóidő című regényében
kezünk történelmünknek erről az időszakáról részint a makrotörténeti kutatások, részint az e kutatások mentén keletkezett történelmi regényadaptációk révén, tehát markáns elvárások mentén kezdjük olvasni Szilágyi István regényét. A regény sok tekintetben - amolyan makroszinten - be is teljesíti elvárásainkat: történeteiben feltűnnek azok a konvencionális szerepek, amelyeket az elmúlt közel ötszáz évben megformált a nemzeti mitológia törökről, osztrákról, magyarról, azok a megszokott jelenetek, történetek (csatajelenet, a hódoltsági területeken a török kegyetlenkedései, titkok és rejtélyek a történeteken belül), amelyek ismerősek korábbi történelmi regényeinkből. Ugyanakkor a regény számos alkotóeleme olyannyira és tudatosan elbizonytalaníttatott, hogy aligha teremti meg azt a jogot, hogy a Hollóidő című regényt aló. századi magyar történelem történetileg hiteles rajzaként olvashassuk. Bizonytalan például a regény tere. Az első nagy fejezet helyszíne Revek mezőváros, amely a hódoltsági területen, a nem messze található török fészek, Bagos árnyékában éli a hétköznapjait, a második fejezet helyszíne a „magyari” terület, ahol a végvári katonák élik a maguk életét, folyamatos készenlétben a törökkel szemben. A szisztematikus kutatás a regény világában és utalásaiban természetesen adhatna némi segítséget abban, hogy következtethessünk arra, miféle dokumentált történelmi valóság helyszínein járunk, úgy hisszük azonban, hogy a regény jelen értelmezéséhez mindez elhanyagolható. Ahogy fentebb jeleztük, a Hollóidő nem egy adott történelmi időszak rajzát nyújtja, hanem a konkrét történelmi időszakoktól független emberi viszonyok sokféleségéről mesél; arról pontosabban, hogy az ember miféle létstratégiák mentén képes megélni bizonyos kaotikus helyzeteket, történelmi szituációkat. A helyszínhez hasonlóan bizonytalan és dokumentálatlan a regényben a szereplők hitelessége/hiteltelensége. A hagyományos történelmi regényfelfogás a bizonytalan és nehezen definiálható tér- és időviszonyok közé definiálható, hiteles történelmi személyiséget vár, Szilágyi István regényében nem találni ilyeneket, legföljebb sejthetünk bizonyos regényalakok mögött valóságos történelmi figurákat. Ilyen például a regénybeli Pásztor Péter, akinek alakja mögött Méliusz Juhász Péter sejlik föl, vagy az országbíró, aki Báthory Zsigmond országbíró alakját idézi. Veszélyes olvasói játék egyébként ez az „azonosítga- tás”: a regényszereplők kvázi „konkretizálásával” esetleg bizonyos helyviszonyok is konkretizálódhatnak, esetleg történelemből ismert események is társulnak mindehhez, s az olvasó hamar egy maga által létrehozott, valóságosnak hitt, egyébként pedig egy sosemvolt történelmi világban találja magát. A Hollóidő viszont nem követeli — bár meg sem tiltja - ezt a fajta olvasást. Igazi varázsa éppen abban áll, hogy felépít valamiféle történelminek ható világot, amely egyszerre valóságos, álombéli, mesebeli stb, létrehoz egy „megálmodot- tan valós mitológiai teret és időt”.6 Termékeny olvasási módnak tűnik a Hollóidő esetében, ha azt vizsgáljuk, miként szegül szembe a regény elvárásainkkal a történet egyes elemein keresztül, hogyan formálja, deformálja vagy egyszerűen csak használja ki azt a konvencionális képet, amely olvasójában a 16. század végi Magyarországról korábbi tapasztalatai, olvasmányélményei mentén megformálódott. 68
