Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - Sarusi Mihály: Jó, hogy benéztél (Lajtabánsági állatmesék)

Föl nem, lehetetlen; csak valamicskét.- Nem tudsz róla, de: régóta becsüllek - teszi válladra a főnöki kezét, mitől megindulsz kifelé.

Most már bárhogy tartóztat, erős mehetnéked támadt.

Amiért megint nem tudott beugrasztani? Ahogy az elődei, elődje vele tovább szolgáló beosztottai sem. Miközben jól tudják, tán nálad is jobban.- Ne siess úgy, beszélgessünk még.

Már nem ugraszt (a provokatőrje) - pannon tájunkon, mert hogy szerinted: provokatőrgye-, már-már baráti; szinte őszinte.

Csak ne akarna átölelni a kocsmakapuban.- Hát nem jót beszélgettünk?

E’ jó volt, nem mondom! Persze még jobb lett volna.- Jó, hogy benéztél!

Ezt az a másik, az örök krumplivirágtalan, örök beosztott kiosztó füles ejti ki a serhabos szája savanya sarkán.

Csak azt ne mondja, hogy szeret, mert menten rosszul leszel.

A sör - a ser, a magyar ser - (azért) jól esett.

Már megint nem sikerült nekik megkeseríteniük egy estéd.

Vajh’ ma kinek s mit jelentenek? Vagy csak egyszerűen nem tudnak leszokni randa szokássá lett fülelésükről? Megbízás, jelentéskérő nélkül is?

Avagy - mégiscsak - mégis? Valamire csak jók lehetnek.

„Isten, Isten!”- Egészségedre.

Hogy hülyére igya magát, az effélénél kizárt; nincs olyan mély részegség, melyből föl nem verné bármi szabadságra, hazára, nemzetre utaló hebehurgya szó.

Egyetlen egyszer ejtette ki újfőnökünk a terror szót.

No lám, helyben vagyunk.

Bekapcs, ki; meg, meg.

58