Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Sarusi Mihály: Jó, hogy benéztél (Lajtabánsági állatmesék)
Honnan tudnák gyermekeid, ha újfent ezek adják a bankot? Tanodában, közéletben, korcsmában, irodalomban? Ez már csak ilyen világ volt; na mindegy, lépjünk tovább.- Elhallgass; nem érted?! Ha nem fogtad be a pofázmányod. Akadt ilyen alak is; ilyen csöndben megbújó spicli. Akiről csak most derül ki, most, hogy állítólag fölszabadultunk. Nem is annyira, mint 1944 őszén, de - állítólag - valamennyire csak-csak! Ez az. Hamar kiderül: valahonnan ismer. O tudja, hogy honnan ez az ismeretség, nekem gőzöm sincs felőle. Ami előny érthető, hisz egyébként mire jutna veled? Még gondolatban sem, nem hogy itt a csapszékben.- Torgyán... Sokra sosem becsülted, hát kiadhatod az ipse útját.- Amikor átjártunk Erdélybe, tudod, segíteni az elnyomott magyarságot... Egyenest innen Nyugat-Magyarországból Erdélyországba. O, átjárt, segíteni. Valamit azért tudhat felőled, hogy ezzel jön, s nem a szudétanémetekkel, vagy a bahcsiszeráji szökőkúttal, amelybe nyilván ekrazitot akarsz rejteni. Itt már fülelni kezdesz. Ha eddig nem kaptál észbe, nem fogtál gyanút, most aztán nem menekülsz. Istenem, még mindig. Aztán meg a komcsidanításra szövetkező ellenállásra tér rá - mondom, mintha mi sem történt volna (legföljebb hogy ő is meghív az eléd rendelt serrel egy pofa italra) -, hogy lassan elbizonytalanodj. Hátha ő is veled tart, veled kínlódott az Ördög Birodalmában... Nem könnyű. Aztán csak mond valami bődületes ökörséget, megint erdélyezik.- Tudod, amikor mi. Mi? Aligha hiszem. Meg különben is. Ami neked szent, ennek ödet, lehetőség, mivel tán kiugrathatja a nyulat a bokorból. Bokor, bokor, vadon alja. Lassan megismered. Vállalkozó lett belőle, valaki pénzéből kiugrott a nincstelenek sorából, kisebbfajta gyárát a minap - persze még Viktor alatt - avatták, s nem értetted, miért kaptál tőle meghívót a fölszentelésre és az azt követő fáklyás, tűzijátékos, hastáncos fogadásra! Hol az úgynevezett polgári oldal tekintélyes helybéli képviselői vitték a szót. Nem jutottál el az üzemavatóra - más bokros teendőd nem tette lehetővé, hogy kedvedre befalatozz a kis-alföldi libamájból, Lajta-közi töltött káposztából, Fertő-mellyéki marhapaprikásból, őrvidéki gombás pulykamellből s hasonló várvidéki étkekből összeállított kínálattól roskadozó magyarasztalról -, de hogyne emlékeznél a váratlan (több, mint értheteden) meghívásra. Csak nem: itt érted meg, ott, a Balkezes nevű Jobbkezesben lapítva? Szűzmárjám. 53
