Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Czakó Gábor: Hajónk elhagyta Bali szigetét, Néhány szó a regényről
Vegyünk számba néhány dolgot, ami kívülről, vagy belülről meghatározója a regénynek. Kezdjük kívülről, a sokat emlegetett, de mégsem eléggé világos kettős ténnyel: Gazdaságkorral és a globalizációval. Arról van szó, hogy a műalkotás áru lett, a művész vállalkozó, a regénypiac pedig globális méreteket öltött. Ez csak úgy lehetséges, ha a mű szabványosodik, ha megfelel az ISO-nak. A legtekintélyesebb kritikusok - az irodalompiac főmenedzserei - állapítják meg, a következő évad regénydivatját. Az újságok és a tévétársaságok választják ki a győzteseket, majd meggyőzik a fogyasztót a termék kiválóságáról. A legelőkelőbb nemzetközi bárcát a Nobel-díj bizottság osztja. Az így keletkezett ipari regény fogyasztásához szabványosodon ipari olvasó szükségeltetik, akinek kitenyésztéséről a föntebb említett kettős tény gondoskodik. • A néhai Szovjetunióban a Gorkij Irodalmi Főiskolán három szakon képeztek írókat: lehetett valaki háborús író, termelési író, természeti író. Ma globális világkonyhát próbálnak ránk tukmálni. Ahogy fogynak a sajátos, helyi ételek, gyümölcs és borfajták, úgy oldódnak ki az ízek a magyar, a német, a madagasz- kári regényből. A jelenség nem új, hiszen a fejlődés eszméjének uralomra jutásával a művészek zöme elhitte, hogy ott készül a legjobb regény, ahol a leg- haladottabb a számítástechnika. Mintha ott könnyebben megteremthető volna a kapcsolat az Atyával... Csontváry, aki a Teremtővel közvetlen kapcsolatban állt, így ír a Pozitívum című dolgozatában: „... amely nemzetnek nincs eredeti művészete, nincs fajtulajdonságának jelleme, amely országban a művészet utánérzés, utánzatokból fejlődik, ott az állam törvényeit nem tisztelik, amely országban a művészetek élén utánérző, utánzó egyedek állnak, ott más pályán is tehetségtelenek, protekciós egyedek uralkodnak. ” Nem tudunk arról, hogy Csontváry olvasta volna Konfuciuszt, aki igencsak hasonló következtetéseket vont le abból, ha rossz zenét játszanak. • • Cserna Attila barátom kilencéves korában regényírásba fogott. Vette kockás füzetét és a legszebb betűivel beírta: „Hajónk elhagyta Báli szigetét. ” Itt befejezte. Mi tagadás, ez a mondat tökéletes és kész regény. Megnyílt a teljesség: nekivágunk. Természetesen a tengernek, amiről szárazföldi hazánkban annyit álmodunk. S nem csupán Attila, az író, hanem mindannyian. O, Báli szigete! E csodás helyről - televízió nélküli gyermekkorunkban - még filmet sem láttunk, csak egy régi újságból való, időgyűrte fényképet ezzel az aláírással: a varázslatos Báli szigetén. A képen csudaszép lányok táncoltak. Ruházatukat aranyos ékszerfüzérek képezték. A kalandok csodáinak egy részén már túl is vagyunk, hiszen „Hajónk elhagyta Báli szigetét,” ahol talán a táncoló lányokat mentettük ki a tigrisek karmai közül, vagy tűzvészből, netán kalózok rohamát vertük vissza. A tökéletes regénynek tehát van egy titkos első kötete is, hiszen a teljességből a teljességbe tart. 12
