Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Czakó Gábor: Hajónk elhagyta Bali szigetét, Néhány szó a regényről
A regény azért tökéletesebb a filmnél, mert határtalan szabadsággal ajándékoz meg. Megnyitja képzeletünket. Szavunkban benne van ennek a gondolkodási formának a lényege: a képzelet képeket termel, sző, fon, old egymásba a hajónkról, csapatunkról, a tengerről, Báli szigetéről. Ez mind olyan, amilyennek elképzelem. Most. De ha holnap újra elolvasom a regényemet, akkor hajónk már nem két, hanem háromárbocos lesz, a tenger esedeg tajtékozni fog, vagy éppenséggel a hetek óta tartó szélcsendben ernyedten lóg az összes vitorla... A film viszont előre gyártja a képeket, ránk tukmálja őket; minél kiválóbb az operatőri munka, annál erőteljesebben, ha úgy tetszik, erőszakosabban, dikta- tórikusabban. Minden olyan, végérvényesen olyan, amilyennek a film rögzíti. Számoljunk elő néhány benső regényalkotó tényezőt. A szellem. Regényünket a teljesség, a barátság, a kíváncsiság és a szabadság szelleme hatja át. Mindegyik transzcendens természetű az igazsággal együtt, ami kétségtelen része művünknek. Olvassuk csak el: „Hajónk elhagyta Báli szigetét, ” azt jelenti, hogy nem iszkoltunk onnan, mint valami csirkefogók, hanem föladatunkat elvégeztük. Rendet teremtettünk, igazságot szolgáltattunk, akárcsak minden regény őshőse, Don Quijote. A regény harmadik eleme, a hős. Mégpedig nem holmi elvont, kitalált alak, a hős én magam vagyok, aki teljes erőmmel és felelősségemmel veszek részt a barátaimmal közös kalandokban. Ali tagadás, a kilenc évemmel együtt mitikus személy vagyok, mert minden kockázatot vállalok barátaimért, akár egy félisten. Megpróbáltatásaink természetesen kemények. Más szóval a sorsunk. A sors a regény negyedik eleme. A gyöngébbek elbuknak közülünk, de ettől megtisztulnak: a regénynek is eleme, ha jól számolom, az ötödik: a katarzis. A regény hatodik eleme az idő és a tér. Egyszerre megfogható és transzcendens, megfelel az eposzi harmóniának, hiszen amikor „Hajónk elhagyta Báli szigetét” a teljességbe léptünk. A teljesség körkörös: egyszerre múlt, jelen és jövendő. A hetedik és a nyolcadik elem legyen a nyelv és a stílus. „Hajónk elhagyta Bali szigetét”: nyugodt, pontos, tiszta, egyszerű, akár a szépség. Arany János intése a Vojtina ars poétikájában örökérvényű: „Költő hazudj, de rajt ne fogának. ” A hazudj azt jelenti, hogy teremts; a rajt ne fogjanak, azt, hogy munkád legyen tökéletes: világod legyen lakható. Ha ez nem sikerül, akkor nincsen se vers, se regény, se zene. „Nem a való hát: annak égi mássa /Lesz, amitől függ az ének varázsa. ” A műben lakni, a mennyország elővételezése. Ez egyáltalán nem elmélet. Nemzedékek hosszú sora kipróbálta, amikor Akhillész sátrában lakott, Don Qujotével lovagolt, és beleszeretetett Cecey Évába. A műben élni azt jelenti, hogy a hősök sorsa miénk. Tegye szívére a kezét az, aki nem halt meg egy kicsit Nemecsek Ernővel. 13
