Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Czakó Gábor: Hajónk elhagyta Bali szigetét, Néhány szó a regényről
A másik korválasz az úgynevezett realista regény: Balzac, Zola, Móricz és mások tükröt tartanak: nézzétek, íme ez a kísérleti társadalmatok következménye: hazugság, kizsákmányolás, nihilizmus. Hanem az irányzat hamarosan a politika örvényébe került. A politika szereti az írókat a propaganda jármába fogni. A propaganda pedig az ideológia cselédje: önmagában is a valóság meghamisítása. Ebből jött például a szocialista realizmus giccsözöne. Mások a szakmai alaposságba fulladtak, midőn megkísérelték a lehetetlent: szenvtelen pontossággal leírni a teljes valóságot. Igyekezetükből végtelenül hosszú, aprólékos és értelmetlen leltárok keletkeztek. Honnan volna értelmük, amikor korunk, már Dosztojevszkij idejében sem ismert el általános rendező elveket, vagyis törvényeket és vezérfonalakat? Képzeljék el, hogy meddig tartana egy vadgalambnak a minden tekintetben kimerítő leírása? Végtelen? Végtelen a végtelenediken? Tessék utánaszámolni. Hamvas azt írja Regényelméleti fragmentumában, hogy „A regény az ember személyes sorsra való igényét mondja ki. ” Másutt hozzáteszi: „A személy olyan létezési forma, amely az igazságnak az emberi világban való jelenlétét lehetővé teszi azután is, hogy az igazság az emberi közösségből eltűnt. ” Gazdaságkor dühödten tagadja az igazságra szomjas személyt, Isten öntudatos képmását, és helyébe az egyént, a tömegmorzsalékot állítja, aki biológiai, pszichológiai, gazdasági gépezetek fogaskereke csupán. Róla szól, neki készül az ipari regény. Camus már 1950-ben megfigyelte, hogy a korabeli amerikai regény „külsőleg írja le az embereket, jelentéktelen gesztusaikat, kommentár nélkül reprodukálja a párbeszédeket, már-már az ismétlésig, mintha mindennapi automatizmusuk határozná meg őket. E gépies szinten minden szereplő még fizikai sajátosságaiban is felcserélhetőnek tetszik.'” Hozzátehetjük: pszichológiailag is, hiszen problémáik pszichiátriai kézikönyvek valamely képletének rossz megoldásából keletkeznek. A történet a hiba kijavításáról szól. Ha sikerül, és miért ne sikerülne, akkor kijön a feladatgyűjtemény végén megadott eredmény. Mindenki boldog lesz és gazdag, mehet hamburgerezni. A posztmodern regénynek már ilyen - egyébként a szocreállal egyező - kaptafa-figurái sincsenek, csak mondatai, melyek egyik szövegből a másikba kótorognak. Tényleg csavarok. Cserélhetők és kompatibilisek. • • Talán az írók árulása miatt, de manapság majd’ mindenki regényíró. Tessék megkérdezni egy járókelőtől, hogy merre van a Petőfi utca. Tíz közül nyolc egy perc múlva már az életét meséli, betegségét, házasságát, gyermekei viselt dolgait. Legyünk pontosak: a regényét adja elő, vagyis életének azt az értelmezését, amit sorsnak nevezhetünk, ami fájdalmas ugyan, de az igazság iránti vágyról szól. Az igazság pedig csöndesen ott áll mindennapi regényírónk mellett. 11
