Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia 9: Krisztina könyve, XCIX
KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ (1949? - 1998) Emlékezz — az emberi azonosságok alfája-ómegája. De hogyan emlékezz a kizökkent időben? Az első utazás Pestre ill. Budára Károly bácsihoz „aki majd eligazítja” mert mondani sem kell a jelesen letett érettségi után 1958. nyarán még felvételi vizsgára sem hívták be, a Tímár igazgató elvtárs nem is csinált belőle titkot, sőt az egész osztály előtt kaján vigyorával kísérve meglobogtatta az ő ajánlólevelét „megtámogatom őnagyságát, nehogy elcsússzon a biológiai tanszék útvesztőjében” mert az orvosira amelyre valójában és tiszta szívéből szeretett volna jelentkezni hiszen ő lett volna a harmadik nemzedék az apa oldalán még gondolni sem lehetett, nemcsak a gazember Tímár hanem még anya s rajta keresztül apa is lebeszélte, Tímár várta hogy az osztály hálás röhejjel nyugtázza a pocsék élcet de csak a Dobos meg a Szemenyei vihogott fel más nem. A KlSZ-bizottság levele sem ért egy hajítófát sem, bugyuta és hát igen, szégyenletes cirkusz volt az ő egész KISZ-titkársága be kellett látnia, pedig apa is azt mondta, próbálja meg, mit veszíthet vele, talán lesz valami igazán aljas fő- nacsalnyik valahol az egyetemen aki elhiszi hogy az ellenforradalmár apával szegült szembe öntudatos osztályharcos lánya és azért lett, de úgy tűnik nem dőlt be senki mert az igazgató elvtárs meg a járási pártbizottság gondoskodott róla, hogy lerántsa a leplet az osztályellenség titkárral egy követ fújó gimnáziumi KISZ-bagázsról. Azt üzeni apád a börtönből: Édes lányom, ne szégyeld magad azért mert élni akarsz itt a haza földjén, noha te is választhattad volna a másik utat amelyet sokan mások választottak még akkor is ha nekik talán több okuk volt elmenni mint neked lett volna lehet hogy így van de te más fából vagy faragva, mi akkor is álltuk a sarat amikor mások odébb álltak vagy lepaktáltak, de azt hiszem hogy mi most a mai helyzetben őseink példájához igazodhatunk csak és nem hagyhatjuk cserben hazánkat, a vér nem válik vízzé, én is letöltőm amit rám mérnek de bárhogyan lesz is neked érvényesülnöd kell, előtted áll az élet és ami hasznot hozol tetteiddel azt a haza jobbu- lására teszed majd meglátod csak ne add fel a küzdelmet Undorító piszkos lerobbant volt a főváros még Cell után is hogyan lehet ezt megszokni, a bátyó várta a Déliben. Hozott fel vagy két kilónyi sárgabarackot, a fákat már nem a bátyó gondozza többé mert hát az egyetem, miről is beszélgethettek volna, olyan idegen volt minden, az ostoba transzparensek, a plakátok, az az öreg is ott szemben a villamoson szemébe húzta inkább a kalapját nehogy őreá kelljen néznie, Id hitte volna hogy Nagy Imrét és a többieket pont három hónappal azelőtt kivégzik, miért volt erre szükség, de ilyesmiről a bá- tyóval még kettesben sem lehetett szót váltani mert a mai napig nem tágított X C I X 1 Fehérlófia 9: Krisztina könyve*
