Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia 9: Krisztina könyve, XCIX
rögeszméje mellől hogy az (AZ!) akkor (AKKOR!) a pestiek forradalma volt NEM IS KELL EZT A VAROST EZT A NÉPSÉGET MEGSZOKNOD mondta amikor felfelé kapaszkodtak az Orbánhegyi úton CSAK BÍRD KI ADDIG MÍG FELVESZNEK A BIOLÓGIÁRA MERT ELŐBB-UTÓBB CSAK SIKERÜLNI FOG AZTÁN ELVÉGZED ÉS AKKOR ODA MÉSZ A DIPLOMÁDDAL AHOVÁ AKARSZ MIT GONDOLSZ ÉN ITT MARADOK HA VÉGZEK JÖVŐRE? az utolsó évre azért sikerült neki átiratkozni Kesztelről mert egy pesti diplomával jobbak a kilátásai hogy oda pályázhasson ahová igazán akar, nem szólt rá semmit minek szóljon próbált senkire sem nézni a rekkenő hőségben pedig szeptember közepe volt, szorított a bugyi is mert bár a felszállás előtt Cellben betette a vattát és hát persze hogy megjött pont amikor beértek Kelenföldre és már nem volt ideje a zsúfolt büdös vonaton áttörni magát a tömegen és bemenni a vécébe, utálta az egész idióta „női” dolgot, sosem békült össze vele sőt saját magára haragudott hogy vele vek ilyesmi ilyen méltánytalanság megtörténhet. Gyalázatos volt az az út felfelé a hegyen, sosem felejtette el ahogy ott a bátyóval cipelték a két böröndöt a dög- lesztő forróságban, az újabb nagyobb vulkánfibert a bátyó a kisebb kopottabb disznóbőrből készültet ő, neki a teljes ismeretlenségnek illetve a csak hírből ismertnek mert a Fodor utcában várt már rá a „snájdig régivágású úriember” doktor Ilosvay Károly bácsi apja egykori évfolyamtársa az orvosi karon aki hajlandó volt befogadni őt „a kis földönfutót” a ma már jobbára megszűnt barátság inkább annak emléke kedvéért addig amíg nem talál mást vagy jobbat. Károly bácsinak nem volt kiadó albérleti szobája, ugyanis az államosítások idején elvették tőle és leválasztották a hatalmas családi lakást, mely az övék volt már akkor is, amikor ’19-ben felköltöztek Ugocsából, csak a félig fürdőszoba félig konyha egy kis kamra meg a nagy szalon maradt meg neki az utóbbi egyik sarkából, ahol volt egy nyikorgó bőrdívány egy rozoga sublót meg egy állólámpa valami őskori foszlásnak indult brokát függönydarabból rögtönzött spanyolfallal különítettek el lakóhelyet a számára. Amíg nem lesz jobb... Hát vagy két évig nem lett jobb. Pedig az ott eltöltött idő jó részében nem volt olyan jajdejó, mert Károly [bácsi] jóllehet mindjárt az elejétől magázta őt miközben utasította hogy neki viszont tegeznie kell és Károlynak szólítani nem bácsinak („Kálmánt is tegezi nemdebár Krisztike hát most én itt ameddig kellek apja helyett apja szeretnék lenni”), mindjárt az elejétől az is kiderült, hogy özvegyember, felesége fiatalon meghalt leukémiában, szabadgondolkodású s egyben hithű luteránus létére mindamellett kukkolós természetű is volt, amit Krisztina úgy intézett el hogy eleinte látszólag később meg igazából nem vett tudomást róla, azért tette oda az is-1 mert Károly [bácsi] más is volt s bár őt Krisztinát elsősorban a biológia érdekelte, mit tehetett mást ha orvos nem leszek hát leszek olyan biológus hogy csak úgy porzik, mást is tudott élvezni sőt szeretni mint például a klasszikus francia meg orosz regényirodaimat, mindenek felett Anna Arkagyevnát meg azért Vronszkijt is a kódexével együtt amit majd a szerelem robbant szét, és a modern magyar költőket, az újabbakat mint Nagy Lászlót és főként Juhász Ferencet mindenek felett A tékozló országot, az is valahogy Arthur korlátoltságát bizonyította hogy sohasem tudta vele nem hogy megszerettetni de megértetni sem hogy Juhász mekkora költő, s amikor A. azt 2
