Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István
Most is ott ülök még pedig a te helyeden a nagy fa alatt. Az idő már néhány nap óta igen szép, bár szél fúj. A világítás oly gyönyörű! nem lehet eléggé bámulni az erdő szépségeit. Bár csak te is láthatnád! hallhatnád a madarak utolsó énekét; mert már igen elhallgatnak. Estefelé mamival az erdőben ültem, még Ada Polzerékkal sétálni volt. Aug. 4. Szeretett Quercusom! Tegnap mint rendesen reggeli után franczia órám volt. Mami azalatt az erdőbe ment, óra után én is követtem, de nem találván, ismét hazajöttem, hol a Polzer fiúkat találtam. Tizenegy órakor átjött hozzám Marie Sefine, kinek most minden nap órát adok a rózsacsinyálásban. Ebéd után Mici volt nálunk egészen uzsonna utánig. Tegnap volt először „családi píirsek” s mindhárman elmentünk papával platlizni. Elmentünk a Haber- lovába onnan a kedves Babára, hol egy keveset kipikeztünk, onnan a Rauber- bergbe. Az idő gyönyörű volt és mi mindnyájan igen élveztük a kellemes sétát. Különösen a Rauberberg fölső része volt igen szép. Ha visszajössz, egyszer oda kell mennünk, hogy te is láthasd az ottani szép bükkfákat, melyeknek oly egyenes mohos törzsük van, mint máshol itt nincs is, sehol. De az nem is volt igazi családi pürsek, mert egy tagja hiányzott; és mert nem láttunk semmit. A nagy pilanszkai bak is elköltözött, már onnan hordják most a fát s ő más hazát keresett magának. Már igen örülök, ha Ada menyegzőjére eljössz, még elmehetünk néhányszor lesre, úgyis azután Pesten egészen nélkülöznöm kell a szép sétákat, mi igen nehezemre fog esni, minthogy most úgy hozzászoktam egész nap a szabad levegőben lenni.Tőled már három napja hogy nem érkezett levél, úgy hozzá voltunk szokva minden nap felőled hallani, hogy már egészen türelmetlenek vagyunk. Aug. 5. Tegnap mikor kiléptem az ajtó elé, nem nagy örömömre láttam, hogy már megint megnyíltak az ég csatornái s erősen esik. Ezidén általában szörnyű sok eső van s tudom, hogy már a gazdászok is sokallják azt a sok nedves időjárást. Minthogy sétáról szó sem lehetett, hozzá fogtunk a munkához. Alig kezdtünk bele a franczia tanulásba, hogy feljött Mici s nem folytathattuk az órát 10 óráig. Tizenegy órakor ismét átjött Marie Selfine rózsacsinyáláshoz. Most már én is belefogtam megint s nagymamának csokrát kezdem készíteni. Ebéd után írtam, klöppliztem s citoráztam. Este mamival először a Pilanszka felé mentünk s mami megolvasta hány lépésnyire van a mély árok a kuglizóhelytől, 1600 lépés; én azt hittem, hogy több lesz. Azután a Geierfels felé mentünk s az országút szélén leültünk úgy, hogy a Sandot láthattuk. És egészen köd fátyol alatt igen szép látványt nyújtott, különösen minthogy a köd mindég tovább lebegett s perczekre újra láthatók lettek a gyönyörű fenyők. Tegnap igen korán mentünk aludni; mert mindenhol igen nedves volt; Aug. 6. Kedves Quercusom! Tegnap reggel még mindég borult s ködös volt az idő. Ennek daczára, mint szokottam reggeli előtt egy keveset sétáltunk. Reggeli után egy óráig klöppliztem, azután Adával fölültünk a kuglizóhoz s francziáúl tanultunk. Ott maradtam addig míg mami behívott fürdéshez. Ez után egy keveset sétáltam s citoráztam délig. Polzerék lementek Modorba s 60
