Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István

azért nem volt rózsacsinyálás. Ebéd után Lorand, ki egész délelőtt vadászni volt, csak délután jött haza, egy bakkal érkezett meg, melynek igen különös agancsai voltak, azaz nem is agancsai, hanem csak agancsa; mert csak egy volt.

Azután mamival lementünk a patakhoz s arra a kis hídra ültünk, mely mellett beírtad a nevedet egy fába. Ott magyarul olvastunk a Pesti Naplóból egy igen érdekes czikket Mátray Lajostól. A magyar Svájc fölött írt, oly érdekesen s szépen, hogy az ember mintegy maga látja a gyönyörű hegyeket, maga véli hallani a kristályvizű patakok csörgedezését, szóval vele élvezi a természet mindazon szépségeit, melyek ezen tájon, oly bőven találhatók. — Már több czikket olvastunk, melyeket ő írt s valamennyi oly érdekes volt. En általában igen szeretem a tájrajzokat olvasni. - Olvasás után hazamentünk s én eg)/ mintát készítettem a csipkeverésemhez. Azután rózsaleveleket festettem egy sárga rózsához. Uzsonna után elmentünk Loránddal a Babára s igen élveztük a gyönyörű sétát. Este a farakáshoz ültünk s onnan igen szép látványnak voltunk tanúi, ugyanis jobbról iszonyú förgeteg húzott az égen s a gyönyörű villámok egészen megvilágították a Sandot, balról azonban a tiszta égen fénylettek a kedves csillagok; e két ellentétel egyszerre látni igazán szép volt!

E mellett a fenyők mintegy érezvén a messze vonuló égiháborút titokzattel- jesen suhogtak; a mit nagyon szeretek hallgatni. Később a kápolnához ültünk s én onnan néztem a Wégát, ki ugyan nem ragyogott szokott fényében; de mégis csak kibújt a felhők alól, hogy ne hagyjon oly egyedül.

Aug. 7. Szeretett Quercuszom! A tegnapi napról nincs sok írni valóm; minthogy rosszul éreztem magamat s majdnem egész nap feküdtem. Reggeli előtt mamival egy keveset sétáltam, gyönyörű idő volt, oly világításban, oly árnyalatban kívántuk volna mindég, hogy lásd az erdőt mint a milyenben tegnap volt. Reggeli után naplót írtam s azután lefeküdtem a pince tetejére. Mami egy igen jó kis helyet készített ott, úgy, hogy az erdőt is láthattam, fölöttem pedig a szilvafa ágai hajlongtak a könnyű szellőben. Oly szép volt ott feküdni s föltekinteni, majd a zöld ágakba, majd az égre, hol magasan röpültek a fecskék! Szerettem volna cserélni velük s messze-messze elröpülhetni! Egész délelőtt feküdtem ott s ott ebédeltem is. Délután a kis kápolna mögé telepedtünk, hol aludtam. Hat órakor az ágyba feküdtem, míg mami Adával sétálni ment. Míg világos volt olvastam s azután kinéztem az ablakon át a végtelen kék égbe; gondolataim messze szálltak a szép rónaságba - hozzád. Elolvastam leveledet s boldognak, igen boldognak éreztem magamat, egészen elfelejtettem hol vagyok, más világba költöztem át.

Aug. 8. Édes, kedves Pistám! Újból leírtam ezen sorokat; olvasásukkor azon gondolat ébredt fel bennem, hogy azon érzelmek, melyek igazán s mélyen éreztetnek, nem gyengülhetnek, hanem idővel csak tisztábbak, erősebbek lehetnek s teljes boldogságot hoznak annak, kinek szívébe vésve vannak. S ez a gondolat azt a reményt keltette fel szívemben, hogy a mi szerelmünk is idővel forróbb, erősebb lesz, hogy együtt fogjuk majd elviselni a földi létnek gondjait, hogy egymást támogatni s érteni fogjuk mindenben, hogy teljes boldogságot nyerünk.

61