Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)

Amikor Mandula befejezte, levette a szemüvegét, és nagyképűen ezt mondta: tudom, hogy egyikőtök se egy észgyár, de legalább próbáljátok a mantrát értelmezni! Hajnalka erre ezt súgta a fülembe: mióta tiszta, mert nem szed gyógyszert, olyan vadhülye lett, hogy komolyan mondom, félek tőle, nem szép dolog, de néha bánom, hogy a tüzépes futni hagyta!

Mandula egyik pillanatról a másikra elaludt, a füzet a földre csúszott. Hajnalkával kimentünk a konyhának nevezett ürgelyukba, ácsorogtunk a villanykörte alatt, kezünkben egy üveg kávélikőrrel. Ezt mondta: úgy igyad, hogy magától a nagy Beretvás Bálinttól kaptam. Ne mondd! Az meg ki a nyavalya? Te nem tudod, ki az a Beretvás Bálint? Tudja a tököm. Talán az új pasid? Hajnalka fülig pirult. Hát, Janesz, ráhibáztál, mert még ez a csoda is megtörténhet, de egyelőre maradjon köztünk.

Ezek most Hajnalka szavai.

Beretvás Bálint a tévében futott be, a Dobd el Show-ban. Abszolút sztár, tele vannak vele a képeslapok, pedig csak annyi a dolga, hogy zsúrkocsit tologatva keringjen a színpadon, és narancslével kínálja a műsorba meghívott vendégeket. A rendező ragaszkodik hozzá, mert a megszólalásig hasonlít Stanley Laurelre. Ezt persze a közönség is mindig kiszúrja, hatalmas tapsot és kitörő gépnevetést kap, amikor bezakatol a színpadra. Mit ad isten, a múlt hónap végén betévedt hozzánk a szalonba, bőrnadrág, aranylánc, csúcs az egész szerkó, Mara, a lökött kolléganőm mindjárt lerohanta, megőrülök, el se hiszem, hogy itt látom élőben, maga miatt minden adást megnézek, kiköpött Chaplin, óriási, hogyan csinálja? Beretvásnak nem szállt el az agya, kedvesen helyre tette, hogy nem Chaplin, hanem Stanley Laurel, vagyis a Stan és Panból a soványabbik, aztán a kedvünkért meg is mutatta, idióta arcot vágott, pislogott hozzá, közben a feje búbját vakarta, utána, kapaszkodj meg, Janikám, engem választott, beült a székembe, állati sármosan mosolygott, gondolhatod, majd elolvadtam, és megkérdezte, kisasszony, drága szívem, nem óhajt nekem valami helyes hülyegyerekfrizurát faragni? Mielőtt elment, szemceruzával autogramot adott a tükrömre. Hajnalkának, a hajnalnak, Beretvás Bálint. Azóta minden nap tíz szál rózsát küld az üzletbe. Nézd, Janesz, nem akarom nagydobra verni, de az az igazság, hogy már kétszer randiztunk. Jól érzem magam vele, sokat tanulok tőle, figyel rám, érzékeny a problémáimra, türelmesen végighallgat, satöbbi, de tényleg nem akarok erről sokat beszélni, tudod, milyen babonás vagyok.

Félig megittuk Beretvás művész úr likőrjét, akkor Hajnalka ezt kérdezte: egyébként mi újság otthon, mert az öreg elég szűkszavú, csak löki a rizsát,

148