Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
hogy megélünk, kis galambom, szépen megélünk, az Andrea néninek várakozáson felül bevált az új állása, de te ne törődj senki mással, Hajnikám, csak magaddal, tedd sínre az életed, van már fészked, potyoghatnak bele a fiókák. Majd én megmondom, mi újság otthon! Figyelj, Hajni, el fogod dobni magad! Úgy működik a kupleráj, mint az álom, dőlnek a fuvarok, eddig az volt a pálya, hogy a tanci az ötezerből két rongyot letejelt Pogácsás Lajosnak, de apucikánk észnél volt, megszagolta a nagy üzletet, beszervezte a gázóra-leolvasó csajt, akit amúgy is az egész kerület meg akart dugni, kijelentette, hogy mindenki jobban jár, ha két lecsó köpi a pénzt, mert két lyuk mégis csak több, mint egy, most aztán van már választék, egyet fizet, kettőt kap ötezerért, és fullszerviz hét rongyért, ja, és azt el is felejtettem mondani, hogy a lakásból elköltözött a kupi, az óberkellner a szemben lévő házban bérelt cumikuckót, valami lepra kis garzont az elsőn, ezt képzeld, Hajni, ott ül az előszobában, mint valami portás, és amikor távoznak a pasasok, beszedi a zsozsót, még a fürdőszoba-használatért is külön leakaszt három darab százast, hát, babszeg, látnod kellene, amikor döngeti a mellét, mint egy majom, és napjában tízszer nyakig összeszórja magát örömében, amiért az isten a tenyerére ültette, nem engedte hogy megrohadjon az étkezőkocsiban, tele pofával azt kiabálja, hogy a lecsó a világ legnagyobb üzlete, tőle mindenestől ellophatják az egész országot, elterelhetik a Dunát Nyíregyházára, nála akkor is csengeni fog a kassza, mert a dugáshoz nem kell se világnézet, se párttagság, mert a laciban nincs politika, csak fehérje, meg vitamin, nála mindig sorban fognak állni a meredő pöcsű hímek, és mindenki fizet szó nélkül, hogy közelről szagolhasson egy húspiros lecsót, és Pogácsás Lajos csak kaszál, mint a kisangyal, jövő héttől aranytányérból kanalazza a kaviárt reggelire, libamájat zabái vacsorára, és ha akarja, hamarosan megveszi a Vínervalcert, az egész Keleti Pályaudvart, az összes volt SZOT-üdülőt, gond eg)? szál se, ráadásul a múlt héttől már nem is kettő, hanem három versenyző dolgozik neki, na, ezt hallgasd meg, háromszoros gázsiért szerződtette az ápolónőt, aki Tőzeginéhez jár takarítani és főzni, mert a vén csataló nem tud kikelni az ágyból, amikor tegnapelőtt hazaértem, találkoztam ezzel az új csajjal, ott zuhanyozta ki a lecsóját nálunk, mert a szemközti házban csőtörés miatt elzárták a vizet, a csajon fekete bőrmellény volt, guggolt a kádban és azt mondta, bocs, kis hadnagyom, nálam éppen nagymosás van, aztán mikor megmondtam neki, hogy én vagyok a Pogácsás Jani, a tulaj fia, vagyis itt lakom, akkor a korbácsával összeborzolta a hajamat, mert korbács volt nála, figyelj, állítólag vannak pasasok, akik attól élveznek, ha verik őket, mint szódás a lovát, és akkor a csaj azt mondta, megengedi, hogy összeszedjem a kádból a kihullott pipaszőrt, mert az övé vörös, az pedig szerencsét hoz, kis bőrzacskóba téve nyakban kell hordani, akinek van ilyen, azt senki nem tudja megállítani! Még egy kiút van, sasok! Hajnalka akkor ezt mondta: tudod, Janesz, sajnálom, hogy az a hülve Mandula ezt nem hallotta, mert nagyon frankó mantrát írhatott volna belőle. Ha ő nem írt, majd írok én! Mégpedig ezt írom: Bizony mondom nektek, kapjátok be tövig! 149
