Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
dig külön kérvényt benyújtani, mert ilyesmire nincs időm. Állt a fürdőszoba ajtajában, látványosan a muffját vakargatta, aztán a kádba fricskázta a csikket, és bezárkózott zuhanyozni. Akkor következtek apucikám percei. Serpenyőstől a sarokba vágta az elszenesedett sonkát, felborította a cipőtartót, kitépte a falból a fogast, felrúgta a virágállványt, esernyőt kapott a kezébe és beverte a vitrinüveget, akkor ment szőrré Fillenbaum nagymama cseh kávéskészlete, Koncsa mamuska bilijét belevágta a tévé képernyőjébe, végül nekiesett a tanci szekrényének, a földre dobálta a sok fehérneműt, és nekiállt a fogával szétmarcangolni a habkönnyű bugyikat, egyszóval néhány perc alatt látványos pusztítást vitt véghez. Amikor kicsit megnyugodott, két öklével dörömbölt a fürdőszoba ajtaján, és ezt kiabálta: engedj be, Andikám, hallod, szépen kérem, nyisd ki az ajtót, hadd mondjak valamit! Mire a tanci odabentről: lószaft! Pogácsás Lajos magába roskadt, leült a földre az ajtó elé, és ezt mondta: ne viselkedjünk úgy, mint a gyerekek, nekünk összefogni kellene, nem egymás torkát átharapni, Andikám, azon kívül alkalmatlan vagy arra, hogy hétmérföldes ribanc legyen belőled, gondolkozzál el ezen, na, gyere ki szépen, legyen békesség, spongyát az egészre, öleljük meg egymást! A tanci ezt kiabálta az ajtó mögül: hiába fűzi a fejemet, magának is ötezer egy fuvar, Pogácsáskám, ahogy bárki másnak! Este tíz után értem haza a kocsimosóból, addigra a tanci már a harmadik fordulónál tartott. Égett az összes villany, a mamuska a konyhaasztal mellett bóbiskolt, mellette könyökölt Pogácsás Lajos, és bögréből vedelte a csapvízzel felhígított Metaxát. Rámnézett, és ezt mondta: jobb, ha nem kérdezel semmit, Janikám, különben itt vér fog folyni! Ezt válaszoltam: köpök én arra, hogy ebben a kuplerájban mi folyik, de az ágyamba bele szeretnék feküdni! Apucikám rám emelte a tébolyult arcát, és ezt mondta: csak tessék, illedelmesen kopogj be, vonszold le arról a némberről a farkát csóváló kedves vendéget, és magyarázd el, hogy neked jogaid vannak! Felkaptam a Metaxás üveget, másfél decit behúztam, a maradékot a földre locsoltam. A mamuska megkérdezte: ezt meg ki fogja feltörölni, kisapám, a selyemkesztyűs inasod? Belehajoltam Pogácsás Lajos arcába, és ezt mondtam: nem szeretek magyarázni, inkább majd szólok a jogaimnak, hogy gyerünk, taknyok, döntsétek ki az ajtót tokostól, menjetek be abba a szájba szabott szobába, és intézzétek el egyedül, ha akartok valamit! Apucikám megrántotta a vállát, és ezt mondta: igazad van, Janikám, sose legyél senkinek a csicskása! Elszenderedtem, Hófehérke vonítása ébreszt. Beőőőőőőőő! Beűűűűűűűű! A nyúlós, fájdalmas hang, mintha a föld alól bújt volna ki, most vitorlázik a busz körül, akár egy vijjogó dögmadár. Figyelj, babszeg, ez nem is vonítás, hanem egy haldokló indián jajveszékelése. Ott kint, a kiserdő szélén terítették le, a hasán fekszik, nyílvessző rezeg a hátában, még él, látod, még él, nyitva a szeme, kúszni próbál, a fejével túrja az avart, körmeit a földbe vájja, a szája mozog, mintha mondana valamit. Szerintem ezt: ha meggyógyulok, és lábra tudok állni, úgy pofán vágom a hegy szel146
