Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
bak, kiborotvált, buzi arcok, rekedt röhögések. Ültem a klubház bejáratánál, figyeltem a pályákat. Jobbra atlétatrikós öreg mandarin slagozta a salakot, balra feketerigó szállt a szemétkosárra. Aztán jött Hagyma, cédulával a kezében. Figyelj, agymen, felírtam mindent, itt jelentkezzen a feterod! Te most hülyéskedsz? Erre most nincs időm, babszeg, ha nagy leszel, majd meghálálod, várnak a srácok, lenyomunk egy párost, csak itt lehet bizniszelni a szabad ég alatt, mert sose tudod, hogy melyik falnak hol a füle! Tudod, Hagyma, eszméletlen óriás vagy, nagyobb, mint a Himalája! Nyugi, agymen, lehet, hogy majd egyszer én is kérek tőled valamit! Pogácsás Lajos írnok lett egy tüdőszűrő állomáson. Az emberek libasorban álltak az asztalkájánál, apucikám elkérte tőlük a személyi igazolványt, az asztalra helyezett fiókokból kikereste a megfelelő kartont, ezt a személyivel együtt visszaadta, a kartonjukkal a kezükben az emberek beléptek az ÖLTÖZŐ feliratú függöny mögé, és félmeztelenre vetkőztek. Balra mentek a nők, jobbra a férfiak. Nők balra, férfiak jobbra! Pogácsás Lajos ezt naponta százszor elmondta. De az is lehet, hogy sokkal többször. Elérkezett a nap, amikor Bőgi Juli is elszállt, mint a vadliba. Ácsorogtunk az utcán a BMW mögé kötött utánfutónak támaszkodva, és Bőgi Juli ezt mondta: figyelj rám, ember, szakadjon meg a szíved, mert nem látsz többé, végleg elhagyom a várost, de ha majd behunyom a szemem, mindig látni foglak, mert soha nem lettél az enyém, de tudod, Jani, én nem is bánom, mert az igazán értékes emlékeket az ember nem a lába között melegíti. Telefutott a szeme könnyel, a keze fejével szétkente az arcán, közben megpróbált mosolyogni. Ezt mondta: az apám megvett egy tanyát Kapuvár mellett, a jövő héten végleg odatelepülünk. Miket beszélsz, mi az, hogy települtök? Ha Ausztriában cuccolunk, közelebb van a határhoz, azonkívül vidéken a piac se olyan brutális, mint itt, na jó, szekondhendes ott is van annyi, mint görényben a bűz, az igazolvány kiváltásához nem kell nagy ész, de aki komolyan csinálja, szorgalmasan hozza át a határon a sok romot, azok jól megférnek egymás mellett. Az apám nem nyugszik, míg gazdag nem lesz, de soha nem fog neki sikerülni, mert túl becsületes. Megfogta a kezemet, és arra kért, hogy szálljak be mellé, el szeretne vinni valahova, hogy lássak valamit, amire mindig emlékezni fogok. Ezt mondta: búcsúajándék nélkül nem hagylak itt, kis herceg! Káposztásmegyer felé hagytuk el a várost, elsuhantunk a kiserdő mellett, ahol Lebeny megfeneklett busza állomásozik, és ahol most itt döglődök a bölénybőrömön, fejemen az örök boldogság kalapjával. Atúszok innen arra a napra. Esküszöm, hallom a motorzúgást! Igen, mintha Juli kocsija közeledne! Csak ki kellene szaladni az útra, és megnézni, tényleg ott ülök-e mellette, és ha igen, akkor minden igaz volt! Ezt kiabálnám magamnak, az út széléről: szevasz Jani, visszafelé ugorj be hozzám! Juli letért a betonútról, lepusztult, csenevész bokrok között lépésben halad135
