Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
Mudrás megütögette Mandula vállát, és ezt kérdezte: ki a nyál az a Micimackó, valami haverod? És hova szorult be, babszeg? • Pogácsás Lajos azt gondolta, hogy a vétek volna neki kijönni a gyakorlatból, ezért minden reggel szalonnás tojást készített az ágyban sóhajtozó Koncsa ma- muskának. Nem szolgálta fel mindjárt, eló'bb száguldott néhány kört a szobában, közben meghajolt a szekrény felé, és ezt mondta: igenis, egy kis üveg hűtött, szénsavmentes ásványvíz, azonnal hozom, államtitkár úr! Bólintott az ablaknak: fél perc, asszonyom, és repülök a virslivel! Megállt egy pillanatra Hajnalka árván maradt ágyánál: parányi türelmet kérek, tetszik látni, hogy teltházunk van! Felkereste a saját éjjeliszekrényét: ajánlhatok esetleg hideg libamájat friss császárzsemlyével? Kikiabált az előszobába: bal hatos fizet! Aztán letette a tányért Koncsa mamuska elé, a paplanra: rántotta, kék Duna módra, bon apetit, madame Koncsa! A vén lecsó erre ezt mondta: felháborító, hogy maga már reggel úgy be van szivornyázva, mint az állat! Erre Ludwig Pogácsás ezt mondta: semmi baj, drága mamikám, az elfekvőben minden agyalágyult vén taknyost megtanítanak a jó modorra! Apucikám mindent megpróbált, hogy álláshoz jusson, de hiába. Végigjárta a környéket a Hamadia török étteremtől a Miami Sun biofalatozóig, de vagy nem volt szükség felszolgálóra, vagy az előző héten rúgtak ki kettőt, mert a tulaj leépített. Azt mondtam neki, hogy nincs mese, itt egyedül Hagyma segíthet, nekem ilyen király haverjaim ülnek a kispadon, de apucikám legyintett, hagyjam őt békén, csináljak, amit akarok, őt ez a világ halálra ítélte, és még azt se kérdezte meg tőle, hogy mi az utolsó kívánsága. Ezt mondta: térdig járunk a szőrben, szőrt eszünk, és szőrt prédikálunk, a gyufafejű politika elérte amit akart, elmegyógyintézetet csinált az országból, és egyesek még ezt a disznóólát nevezik társadalomnak, hát köszönöm szépen, akkor inkább egész nap pizsamában ülök a konyhában, és addig vakarom a tökeimet, amíg éhen nem halok! Felhívtam Hagymát. Ezt kérdezte: kérsz, vagy adsz, agymen? Ezt mondtam: apucikám találatot kapott, elsüllyedt, másfél hónapja munkanélküli, nincs valami ötleted? Nekem csak ötletem van, babszeg, még az üvegből is ötletet húzok ki dugó helyett, de aludni is kell valamikor, teljesen be vagyok havazva, egész nap dokufilmet forgatok az öngyilkosságra készülő egyetemistákról, eddig hatszáz méter olyan anyagom van, hogy befeküdnél tőle az intenzívre! Jó, de ha esetleg mégis tudnál a faternak valamit, érted, ugye? Halljam, mihez ért az öreg motoros? Semmihez, babszeg, ez az igazság. Akkor egy kicsit egyszerűbb a helyzet, na várjál, figyuzz ide, agymen, told ki a képedet holnap reggel hét körül a pasaréti teniszpályára, addigra leakasztok valamit, oké? Na, jó. Hagyma hét óra tízkor futott be, tiszta fehérben. Kiugrott a fekete Mazda MX 3-asából, átkarolta a vállam, és ezt kérdezte: bízol bennem, a haverom vagy? Ez nem is lehet kérdés, babszeg! Hagymának négy fülbevalója volt, és szőkére festette a haját. Begördült egy Mercedes, aztán még egy Mercedes, végül egy aranymetál Lexus. Jöttek dobozos teniszlabdák, ütőtáskák, szőrös lá134
