Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)

férje, az tényleg rongy ember volt szegénykémnek. Maga ismerte? Gondolhatja, én vagyok itt a legrégibb lakó. És mi történt az urával? Ötvenhatban az ávósok fenekét nyalta, aztán felszedett egy lotyót a Lehel piacon, és disszidált vele Amerikába. Állítólag a tengerbe fulladt, amikor át akart evezni Kubába. Valaki gúnyosan ezt mondta: maga csak ne jártássá a száját, amikor a férje elő- ször szocdem volt, aztán a kisgazdák nyakába borult, a végén kereszténydemokratáknál kötött ki, mégis a villamosmegállóig kergette a papot az anyósa temetésén! Valaki erre ezt harsogta: szomorú ez, lakótársak, itt élünk közös fedél alatt, és semmit nem tudunk a szomszédinkról! Valaki ezt válaszolta: jó vicc, maga se dicsekszik fűnek-fának, hogy éjszakánként kuktában főzi a pálinkát a konyhájában, és minden kupicának tiszteleg, de azzal se, hogy sitten ült! De miért ültem, szakikám, akarja hallani? Rendszerellenes szervezkedésért ültem, az pedig nem bűn! Jól van, csak ne sztárolja magát, a Pogácsás lakótársat is lecsukták ötvenhat után, mégse kérkedik vele! Na, ne mondja, és ki a fene az a Pogácsás? Úgy látszik, itt már mindenki ötvenhatos, ha csak fele ennyien lettek volna, egyetlen lövés nélkül győz a forradalom! Valaki erre felhívta a figyelmet arra, hogy ideje volna kihívni a mentőket, mert özvegy Tőzeginé úgy látszik nem halt meg, az előbb is megmozdította a lábát. Erre valaki elmesélte, hogy amikor tavaly ősszel a sógorát megkéselték a borharapó előtt, a sok bámészkodótól a mentősök alig tudtak eljutni a hordággyal a rohamkocsiig.

Tőzegi Tivadarné túlélte a balesetet, de attól kezdve sántított.

Azt állította, hogy egy összetört tojáson csúszott el.

A három kínai örökre eltűnt.

Ezerkiláncszázkilencvenhét május 3-án hajnalban, három kukoricagránát robbant a Bőrgyár utcai tüzépen. Ronggyá szakadt a szögvasakkal megerősített fakapu, leégett a barakk, amelyben az iroda működött, és megrongálódott harminc acélbetétes ajtólap. A detonációtól néhány ablak betört a környéken, egy részeg pedig, aki a járdaszélen terpesztve éppen a vizeletét engedte szélnek, repeszt kapott a hátába. Kétszer is bemondták a reggeli hírekben.

Apucikámmal a konyaasztal mellett ültünk, kavargattuk a tasakos Vínerval- cer-teát, a tanci már elvágtatott az iskolába, Koncsa mamuska a szobában vasalt, a rádugó pedig a hűtőszekrény feletti polcról nyomta a magáét. Az Oberkellner a körmével a pöttyös bögréje oldalán csilingelt, és a fejét csóválta: én mondom, előbb-utóbb egy vonatot is a levegőbe fognak repíteni, akár a vadnyugaton, de azon se csodálkoznék, ha indiánok támadnának a villanymozdonyra, mielőtt befut Nyíregyházára. Ezt kérdeztem: miért pont ott? Mire ő: ne játszd a hülyét, Janikám, arrafelé él a legtöbb indián, nem tudtad? Pogácsás Lajos akkor lett volna a legboldogabb, ha a Vínervalcert robbantja fel valaki. .Sírt volna örömében, ha látja az étkezőkocsit szilánkokra csattanni, boldogan nézte volna a kék égre száguldó, lángoló hidegtálakat.

Apucikám ugyanis munkanélküli lett.

Úgy kivágták a vasúttól, mint a macskát szórni. Ezt mondták neki: nézze, Pogácsás kolléga, a wagon resztorántot, valamint a wagon litet nyár elejétől az osztrák vasút fogja üzemeltetni, nem tehetünk semmit, ilyen az élet, a piac dik128