Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
pénzzel tartozik. Lebeny elgondolkodva pöfékelt, a fogai közé szorította a szivart, végül ezt mondta: gond egy szál se, vegyétek úgy, hogy az a tüzép már nincs a térképen. Felírta a mobiltelefonja számát. Ezt add oda a Hajnalkának, hívjon fel. Hát, babszeg, eldőlök, mint egy zsák krumpli, már mobilod is van? Ne legyél hülye, Janó, láttál már olyan vállalatot, ahol nincs telefon? Aztán ezt mondta: Hajnalka a nehéz időkben jó volt hozzám, mindig nagyon tiszteltem, és most azt akarom, hogy megtudja. Lebeny, baromira bízunk benned! Eltaposta a szivarját, és ezt mondta: olyan a szaga, mint amikor avartűz ég a zsiráf lecsójában. Nyílt a Barkas ajtaja, farmeres kiscsaj mászott be. Izzadságszagot húzott maga után. Megigazította a térdig lógó Chicago Bulls trikóját, és ezt mondta: semmi gáz, az öreglány nem telefonált, kinyitotta a boltot. Lebeny ezt mondta: tudtam, hogy sima ügy, miért dobna fel, amikor első osztályú áruval taroltuk le a fejét. Ezt kérdeztem: ki ez a csaj? Erre Lebeny: Kisbukszának hívom, vadiúj bringa. Kisbuksza ezt mondta: van rendes nevem is, te gyík! Akkor Lebeny ezt mondta: velem lakik a buszban, babszeg, pedig van szerető családja, papija, mamija, de már unom a testét, előbb-utóbb lecserélem, mehet a sasba! Mire Kisbuksza ezt mondta: vigyázz magadra, Lebeny, mert egy éjszaka elvágom a torkodat! Erre Lebeny vállára csaptam: a megváltás mindig jókor jön, haver! Kiszálltam a Barkasból, Lebeny jött utánam, megölelt, mintha örökre búcsúzna. Ezt mondtam: örülök, hogy láttalak, dugódani! Ezt válaszolta: képzeld, Janesz, lehorgonyoztam a buszomat Káposztáson, a lakótelep mögötti kiserdőben, a hajadat tépnéd a gyönyörtől, babszeg, van függőágyam, a csajok folyni kezdenek tőle, megoldottam a fűtést azzal a szaunakályhával, amit a Gellértből hozott ki a csapat, a szennyes lepedők alá dugva, figyelj, Janesz, azért voltunk a fürdőben, hogy rácsatlakozzunk a kénes forrás szivattyújára, és a női öltöző ablakán át kivezessük a vasszert az utcára, mert amikor Tepertő nevelőapja kijött a sittről, azt találta ki, hogy palackozzunk gyógyvizet, világbajnok ötlet, babszeg, nem zavarja a cápákat, viszont frankón el lehet indulni vele, mert a magáncégeké a jövő, te is tudod, figyelj, az volt a terv, hogy egy étolajos tartálykocsiba csapoljuk a gyógyvizet, a végén azon buktunk meg, hogy a Mudrás, meg az a sas Faköp csak ötliteres befőttes üvegeket tudott szerezni, igaz, hogy tízezer darabot, én persze gyorsan leállítottam az egészet, különben is ráfizettünk volna anyagilag, hőbörögtek piszkosul, gondolhatod, de ki nem szórja le a süket fejüket, a seriff szava az szent, különben jön a homokvihar, és én se akarok még egyszer kikötni a Tőzegi anyuban, na, mondtam, akkor figurát váltunk fiúk, Nagykátánál lekaptunk hatezer méter távvezetéket, aztán ráadásnak még kétezret, az van most beraktározva a tartálykocsiba, de van ott még három elektromos tagló, azokat éjszaka hoztuk ki a vágóhídról, persze már lábon eladtuk egy ukrán baromfikereskedőnek, huhú, ne tudd meg, nehéz fickó, babszeg, olyan a feje, hogy a beduinok sírva menekülnének előle a hegytetőre, de én se most szálltam le a briigecsi sínautóról, megmondtam neki, addig egy csavart se lát a taglókból, amíg át nem veszi tőlünk azt az ezer kiló kecskesajtot, amit miatta nyúltunk le egy szlovák kamionból, képzeld, fülest kapott a marha állat, hogy cigarettát visznek, és ráküldött bennünket, jó, 125
