Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)

rögve becsúszott a kocsi alá, a csávó pedig ledőlt a járdára pihenni, a nyaka telefutott vérrel.

Juli fejest ugrott az autóba, és ezt kiabálta: most aztán gyorsan tűnjünk el innen! Erre én: hova rohansz, ember, a szekrénnyel mi lesz?

A Barkast rögtön észrevettem, mintha egy szűk csövön figyeltem volna, kivágta a szemem a többi autó közül. Átvágtam a túloldalra, ahol a mini ábécé és a hentes között áll telefonfülke, gondoltam bebújok mögé kukkolni, de addigra a Barkas már leparkolt, láttam, hogy át van festve, ráírták, hogy KÖLTÖZTETÉS, BÚTORSZÁLLÍTÁS, na, emberek, ez jó, most aztán mindenki piszkosul át van verve. Két perc múlva érkezett a karikalábain Laköp, lebegett a járda felett a citromsárga bézbólsapkája, mint egy luftballon. Két bőrönddel a kezében lépett be Tőzeginé kócerájába. Mentem utána! Az üzletet bezárták, kopogtam a kirakaton, ráztam a kilincset, jött is a vén lecsó, kiabált, hogy mi az, nem tud olvasni, nyitás majd hatkor, de aztán megismert, és kapkodva beengedett. Bújj be gyorsan, Jánoskám, még a falnak is szeme van.

Szevasz, Laköp, megismersz? Te vagy a Lebeny régi haverja, igaz? Nyertél! Lebennyel akarok beszélni, most, azonnal! Erre ő: nyugi, babszeg, majd ő eldönti, mi sürgős, lerendezem a boltot a nyanyával, aztán majd intézkedek, világos a kép? Ezt kérdeztem: ha Lebeny kint mereszt a Barkasban, megkeresem, nagyfiú vagyok. Ne vallass, babszeg, megmondtam, amit megmondtam! Laköp kétszer fordult, az üres bőröndökkel ki, aztán megrakva vissza. Tőzeginé a szemem előtt fizetett ki százhetvenezret. Laköp összegumizta a pénzt, betette a sapkája alá, aztán intett: ne csurgasd a nyálad, babszeg, itt végeztünk.

Lebeny strandszéken trónolt a Barkas félhomályos hátuljában, és szivarozott. Ezt mondta: soron kívül tartok fogadóórát, halljuk, mit akarsz a nagy serifftől? Az ki? Csak nem te? Ismersz másikat, babszeg? Hát, én mindjárt eldobom magam! Előre szólok, Janesz, ha anyagot akarsz, akkor rossz helyen kopogtatsz, de ha megfőzöd a fejem, akkor tudok szerezni, mert Cinkotáig elér a kezem. Beszórok rajtad, Lebeny, előttem akarod megjátszani a bazári majmot? Akarja a lósas, anélkül is látod, hogy vagyok valaki. Az öklével a homlokára ütött, és ezt mondta: arra kell vigyázni, hogy mindig legyen otthon valaki, akkor te vagy a király, érted a leckét, babszeg? Na, erezd magad otthon, tedd le a valagad, de ne arra a zöld ládára, mert abban kukoricagránátot tárolok, ott a másik, az nem robban, eredeti pénzpapír van benne, megrendelésre szállítom az egyik nagy mágusnak, akiről mindenki úgy tudja, hogy nyúlfar- mot tart fenn Veszprém mellett, de valójában nyomdája van egy zsinagóga pincéjében, világnagy fazon, babszeg, okmánybélyeg, útlevél nem gond neki, ráadásul ha vesz egy tonna nyomdafestéket, láss csodát, nyúltápszerről van neki számlája, aztán a biztosítótól is tengernyi zsozsót kaszál, mert viharkár érte a telepet, villám csapott a ketrecekbe, öngyilkosok lettek a nyulak, a sas tudja mi történt még, olyanok vannak, Janókám hogy az agyad ünneplőbe öltözik, és kiteszi a fehér zászlót!

Pofa be, Lebeny testvér! Ligyeljél! Hajnalka elrepült otthonról, dühében férjhez ment, de a férjét el akarja kapni egy tüzépes gennyzsák, akinek sok

124