Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
3 FEHÉR BÉLA Egyenes Kecske (BEFEJEZŐ RÉSZ) Újabb képsort darál a buszablak. A másik oldalamra fordulok, hogy jobban lássam. Összejött két szabadnapom, gondoltam belekóstolok a jóba, feláldoztam a vasárnapomat, hogy elkísérjem Bőgi Julit vadászni. Amikor landolt a ház előtt, már félig tele volt az utánfutója vedlett bútorokkal, képkerettel, kidurrant paplannal, biciklikerékkel, láttam egy kitömött fácánt is, de hiányzott a feje. Juli sugárzott, püfölte maga mellett az anyósülést, na, gyere te mosómisi, megyünk, leeresztjük a hálót Budán! Ezt mondta: de nehogy azt hidd, hogy a gazdagoknak a szemete is gazdag! Minden járda mellé kupacolt leprarakás mellett megálltunk, volt ahol a Juli ki se szállt, letekerte az ablakot, szemlét tartott, aztán nyomta a gázt. Valahol a Rózsadomb tetején felpakoltunk két öntöttvas radiátort, aztán egy lejtős mellékutcában találtunk fakarnist, lógó belű villanybojlert, bádogteknőt, ajtó nélküli hűtőszekrényt, benne egy vérnyomásmérővel. A Juli ezt mondta: az a helyzet, hogy csak a salak maradt, a javát éjszaka lerabolták. Ezt kérdeztem: akkor miért nem éjszaka portyázunk? Ezt válaszolta: megfogadtam, hogy nem fogok halálos, rideg hajnalon kelni a sok tetű gané miatt, mert ami marad, abból is aranyat csinálok. Ezt mondtam: nem értem, miért éppen most dobják ki azt a sok vackot, amit már tavaly vagy tavalyelőtt, is kihajíthattak volna, bármibe fogadok, most is maradt az ágy alatt vagy a pincében valami szőr, amit majd jövőre visznek ki, mert minden évben égig nőnek a kupacok. A Juli erre elnevette magát, és ezt mondta: nahát, én is mindig ezen szoktam gondolkozni. Már alig volt hely az utánfutón, amikor észrevettünk egy szekrényt, a járdán állt, mint egy elárvult őrbódé. A hátulja beszakadt, az egyik ajtaja hiányzott. Juli körbeszaglászta, és úgy döntött, hogy ennek még helyet kell csinálni, mert békebeli diófa, nincs benne szú, szépen rendbe lehet hozni. Mondtam, lökjük ki a bojlert! Nyugi, a bojler marad, a szekrényt felkötözzük a tetőcsomagtartóra. Mentem a csomagtartóhoz a kötélért, és mire kibogoztam, egy vadorzó kinézetű pasas állt Juli mellett, a körme közül szívogatta a csikket, és foghegyről közölte, hogy tűnjünk az anyánk lecsójába, a szekrény már az övé, le van stoppolva, a haverja elment platós kocsiért. Álljon meg a menet, mondja neki Juli, a szekrény azé, aki előbb elviszi, foglalt szajré nincs, ilyesmi nem szerepel az Alkotmányban. A pasas közelebb lépett, elfricskázta a csikket, és kipattintott egy rugós kést. Ezt mondta: ne okoskodj, te kis ribanc, mert lekaparom a képedről a sminket, babszeg! Erre a Juli ezt mondta: uram, ne röhögtessen! Intett nekem, hogy ne törődjek a pasassal, nyugodtan vigyük a szekrényt, mire az a sasfej mellbe lökött, nekiestem az utánfutó sarkának, közben láttam, hogy Juli felé lép a késsel. Kikaptam a rakományból egy széklábat, és hátulról tarkón csaptam a fiút. A fejbőre ennyit mondott: slitty. Meg ezt: reccs. A rugóskés pö123
