Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Molnár Miklós: Tócsa az Yggdrasil-fa tövében (Farkas Zsolt: Ér)

kot, a szociálisan alacsonyát, a kulturálisan alantasat, annál inkább izgul a szexuális kizsákmányolásra és erőszakra, ... a cselédlányka popsijára, a nigger rabszolga faszára, a reménytelen agresszorok/áldozatok csodájára, a rettegett kiderülésre”.

Egymást érik a „visítva röhögő” elménckedések, a szinte mindent / mindent szinte rojtosra pszichologizáló „meglátások”. Hedonista turista-filozófia, mondhatnánk - magukat folyvást heppinek érezni akaró menedzserek, bankárok, „befektetők” és a többiek számára: feltéve és (miért is ne?) megengedve, hogy a menedzserek, bankárok, „befektetők” és a többiek, úgy en bloc, vevők az efféle belterjes-bennfentes észosztásra. Belterjes és bennfentes, hiszen F. Zs. mindig egy bizonyos kaszton belül tartózkodik, „meglátásait”, filozófiai szösszeneteit a maga kasztjának kötelező játékszabályai szerint turbózza föl hivatkozásokkal, a píéjcsdízett bölcsészhaverjai közt villog és kavar az erudíciója pitbulljával (hol rövidebbre, hol hosszabbra eresztve a pórázt), elsősorban nekik igyekszik imponálni, mint a plébános, aki a többi plébánosnak prédikál: - Ugye, milyen jól bemagoltam a szemináriumi leckét, milyen profi módon űzöm a citatológiát?

„Ha almát akarsz enni, ki kell menned a konyhába, vagy elküldenéd a háztartási alkalmazottat a s[z]upermarketbe” - írja F. Zs.

Következésképp aki

a) nem a konyhában tárolja az almát;

b) nem szupermarketből szerzi be;

c) nem tart háztartási alkalmazottat;

d) háztartási alkalmazottként dolgozik;

e) vagy netán alma- annak aligha szól ez a könyvecske.

Nietzschét parafrazálva: keveseknek való, és piszok nehéz megmondani, „igazából” kinek szóló könyv.

„Csak neked nem lehet jó, csak a te családodnak, osztályodnak, iskoládnak, cégednek, pártodnak, népednek, hazádnak, istenednek, világegyetemednek. Csak úgy mondom.” No, ez jól van mondva, ennek a terapeuta-dumának lépve mehetünk. Meg ennek is: „A 7 főbűn: (morális, szokásszerű, habituálódott) részrehajlás (elfogultság), féltékenység (irigység), félelem (erőszak), prüdéria (megerőszak), bosszú (sértődés), panaszkodás (fikázás), butaság (egy-ügyű- ség).” Hát még ennek: „Ha nemes kóbor lovagok csak a regényekben vannak, akkor itt van nektek egy regény arról, mit csinálhat egy nemes kóbor lovag a valóságban, ahol mindenki úgy tudja, hogy nemes kóbor lovagok nincsenek a valóságban.”

Jól rizsázik a lovag a neurotikus matriarch átus összeesküvéséről is: az ő fiacskáikból „cseperednek a főnökök, a beosztottak, az urak, a rabszolgák, a hontalanok, a papucsférgek, az ellenőrök, a kápók, a cukrosbácsik, a hímsoviniszták”. Akkor is a frankót mondja a csávó, amikor így beszél, lazán, plébojosan: „Szeretni. Nem jog, nem kötelesség, nem ígéret, nem fenyegetés, nem szerződés, nem zsarolás, nem zsold, nem sarc. Onnan tudod, hogy szereted, hogy nem hiányzik, ha nincs veled, és örülsz neki, ha veled van. Nem vagy rá utalva, nincs rád utalva. Szerettek együtt lenni, mert szerettek másokkal is lenni.

119