Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Bokányi Péter: Sárközy Péter: Faludi Ferenc
BOKÁNYI PÉTER Sárközy Péter: Faludi Ferenc „Azzal a hittel fogjunk feladatunkhoz, hogy az irodalomról olvasni nem fáradságos kötelesség, hanem szükséges élvezet. Gyönyörűségünket vesszük szemügyre, s tesszük, ha lehet, még gyönyörűbbé. Mert a sok szépség között megkeresni az összefüggést annyi, mint eloszlatni a hajnali ködöt a fehérfejű hegyóriások láncáról, hogy együtt és teljes napsütésben szikrázva tündököljenek” - szólnak Hankiss Jánosnak az 1942-ben megjelent A mi irodalmunk című kötetében, irodalomtörténészi ars poticájának is szánt sorai. Az idézett bekezdés lezárása a bevezetó'nek, amely arra a nagy és nehéz kérdésre próbál választ keresni, ami talán az irodalomtörténet tudományával egyidős: kinek is írjuk az irodalomtörténetet? Hankiss válasza egyértelmű: az irodalomtörténet tudománya elsősorban az irodalom iránt fogékony nagyközönséget kell hogy szem előtt tartsa, az olvasót, aki a szépirodalom kínálta gyönyörűségekkel való ismerkedést az ezek összefüggéseivel való ismerkedéssel kívánja kiteljesíteni - hogy újfent Hankiss János gondolataira utaljunk. A „Kinek írjuk az irodalomtörténetet?” kérdésére a pozsonyi székhelyű Kallig- ram Kiadó is megfogalmazta a maga válaszát akkor, amikor útjára bocsátotta a Magyarok emlékezete című sorozatát. Az elsősorban a szélesebb olvasóközönséget megcélzó, százkötetesre tervezett sorozat magyar írókról, irodalmárokról szóló monográfiákból áll össze, a legnagyobbak és legismertebbek mellett olyan írókról is, akiknek műve meghatározó irodalomunk történetében, de ismertségük, olvasottságuk érezhetően csökkent napjainkra; olyan írókról, mint például Faludi Ferenc, akiről e sorozat első darabja, Sárközy Péter könyve szól. Fentiekkel kicsit azt is előrebocsátottuk, mi az, ami számunkra különösen vonzóvá teszi Sárközy Péter Faludi-monográfiáját. Kiváló irodalomtörténeti szakmunkákban talán nem szűkölködünk, mégis, különös öröm, ha olyan szaktudományos munkával találkozhatunk, amikor a tudóst, a kutatót legalább annyira vezérli potenciális olvasója, mint a tudomány iránti elkötelezettsége, alázata - s könyvét egyaránt elégedetten forgathatja a Faludi-kutató egyetemi professzor, az egyetemi hallgató, a középiskolás, egyáltalán mindenki, aki szeretne olvasni irodalomról. Sárközy Péter igényes, vonzó küllemű Faludi-kö- tete szakmai erényei mellett úgy irányít a Faludi-életmű univerzumában, hogy egy pillanatra sem veszíti szem elől „célközönségét”, a vezetetteket, s barátságosan segíti a Faludi-életmű megismerését. Tudjuk, Faludi Ferenc művének utóélete meglehetősen ellentmondásos. A magyar irodalom történetéről szólva csak a csekélyebb jelentőségű, irodalomtörténeti rangú szerzők közt találjuk említeni nevét, dacára annak, hogy a maga korának egyik legismertebb személyisége volt: prózai műveinek stílusáért a „magyar Cicero” epitetont kapta, verseiért „a magyar poéták csudájának”, Gyöngyössy István után a legnagyobb költőnek tartották. Halála után Batsányi János a szombathelyi tanárt, Bitnitz Lajost kérte meg, hogy kutasson Faludi 109
