Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel
a problémákkal szembeni bölcs, rezignált magatartás, s akit éppen emiatt ez a tulajdonsága már nem képes megvédeni attól, hogy személyes sorsa katasztrófába torkolljon. Mása ugyanis Szonyecskához és Médeához hasonlóan természetesen szintén nem a tudatával érzékeli Butonov másságát, a férfinak a nó'i lélek iránti érzéketlenségét, hanem a pszichésen amúgy is terhelt lelke érzi meg a kettejük közötti kontrasztot, bölcs belenyugvásának hiányában azonban képtelen ezt a helyzetet kezelni, s végül nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Ljudmilla Ulickaja regényeit olvasva azonban egyértelműen kitűnik, hogy azokban az esetekben, ha a nőknek ez a másként gondolkodása a férfiakkal kapcsolatban felmondja a szolgálatot, sohasem Mása öngyilkossága, hanem sokkal inkább Médea és Szonyecska valódi, iróniamentes bölcs belenyugvása a kívánatos és a követendő magatartás. És hogy tanulmányom elejéhez, az orosz próza jelenlegi helyzetéhez visszacsatoljak, Ulickaja művei éppen ezzel a nó'i szemléletet ideális esetben meghatározó bölcs belenyugvással léteznek és hatnak az orosz irodalomban, a posztmodern irányvonallal való harc legcsekélyebb szándéka nélkül. JEGYZETEK 1 Az irodalmi változásokra érzékenyebb irodalom tudósok ezeket a folyamatokat meglehetősen szélsőséges formában tárják elénk. Például V. Szergyucsenko Az orosz próza a harmadik évezred határán című értekezésében így ír az orosz posztmodernről: „A posztmodern Oroszországban megdöglött. Még rángatózik... Hülyíti a nyugati szlavistákat, de ez már csak a halál utáni élet.” (lásd: Szergyucsenko: Az orosz próza a harmadik évezred határán, in: M. Nagy Miklós: Erotománok és erasztománok. Gondolatok a regényről, http://www.rkk.hu/forrás . Alekszandr Levintov véleménye szerint pedig „Annak a folyamatnak, hogy a személyes életet folyamatosan külső eseményekhez és politikai reáliákhoz kötik, meg kell szakadnia. A forradalom, a kollektivizálás, a Nagy Haza, a kozmopolitizmus elleni küzdelem, Sztálin halála és az ezt követó' jubileumok mára nehézkessé tették az alkotásokat. így mindennek, ami történelem, a művészi irodalom határain kívül van a helye.” In: http://port-folio.org/2004 . 2 Goretity József: „Ami nem az emberről szól, az engem nem érdekel”. Ljudmilla Ulickaja prózájáról, lásd: http://litera.hu . 3 Ljudmilla Ulickaja: Kukockij esetei, Európa Kiadó, Budapest, 2003, 90. 4 Uo. 93. 784
