Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Ljudmilla Ulickaja: A más gyermekei
LJUDMILLA ULICKAJA A más gyermekei A tények a következők voltak: először Gajane született meg, aki anyjának nem okozott az átlagosnál nagyobb szenvedést. Viktória tizenöt perc múlva látta meg a napvilágot, két nagyobb szakadást és sok kis repedést okozva azon a szent kapun, amelybe behatolni oly édes és könnyű, kijönni belőle azonban oly nehéz és fájdalmas. A második gyermeknek ez a meglehetősen viharos világrajövetele teljes váratlansággal érte a tapasztalt szülésznőt, Jelizaveta Jakovlevnát, és miközben egy másik osztályra elküldött az ügyeletes sebészért és várta a megérkezését, a kötéseket cserélgetve pedig a vérzést próbálta elállítani, Viktória összeszorított ököllel torkaszakadtából ordított, Gajane viszont békésen aludt, mintha észre sem vette volna, hogy kilépett arra a törékeny pallóra, amelyik az egyik mélységből a másikba vezetett. Jelizaveta Jakovlevna, miközben figyelembe sem vette a kismama körül támadt zűrzavart, megállapította, hogy az ikrek egypetéjűek, ami nem valami jó, ugyanis ő is tartotta magát ahhoz a véleményhez, hogy az egypetéjű ikrek fizikailag gyengébbek a kétpetéjűeknél, és ráadásul arra a nem mindennapi körülményre is felfigyelt, hogy a pályafutása során először fordult elő, hogy egy ikerpár kimódolja: két különböző napon szülessék meg: az első augusztus huszonkettedikén, a második pedig tizenöt perccel később, de már éjfél után, vagyis huszonharmadikán. Amíg az ikrek anyja, Margarita, aki nem alacsonyodott le a kismamáktól megszokott jajveszékelések szintjére, és abban a sűrű verítékfolyóban úszott, amely hol a teljes önkívület sötét és biztos partjaihoz sodorta, hol hányingert kiváltó gyorsasággal ragadta magával a szilaj vizek felé, addig a lányokat heteken át a gyermekosztályon tartották, és étkezésükről adakozó kedvű, idegen emlők gondoskodtak. Az első hónap végére, amikor a lányok anyja egy nagy műtét következtében minden lehetőségét elvesztette annak, hogy a továbbiakban utódot hordjon ki, és éppen abból a vérfertőzéséből lábadozott, amely az orvos prognózisa ellenére a gátnál mégis kialakult, Emma Asotovna, a nagymama, hazavitte a lányokat. Korábbi jól jövedelmező állását, egy könyvelőiroda vezetését ekkorra a szomszéd ház házfelügyelői állására cserélte, hogy napközben is hazaszaladhasson megetetni a gyerekeket. Otthon, amikor a szülőotthonból hazaérve először csomagolta ki a lányokat, akik a pólyában két tömör fahasábra hasonlítottak, és meglátta, mennyire elhanyagolt a bőrük, elsírta magát. Viktória, akinek ekkor még nem volt 785
