Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Tar Patrícia: A textualitás édessége
TAR PATRÍCIA A textualitás édessége (Szűts Zoltán: Ezer ütés percenként, FISZ, Bp. 2003.) „Figyelj, ezek szántszándékkal fejjel lefelé tették fel a képeket.” (M. T., Bécs, Albertina) Szűts Zoltán kötete a posztmodem hagyomány ironikus, parodisztikus megszólaltatása: az írások „örömszövegek”, amennyiben a szöveg barthes-i örömével küzdő', a jelentést kordában tartani nem tudó szerzó' és a nyelv pluralitásával vagdalkozó olvasó élvezi, a szöveggel együtt élvezi esetlegességét. A nyelv „megsebez vagy elcsábít”, de a jelölő', a szöveg egoista örömét — ami abból táplálkozik, hogy egyedül ó' képes létet, teret adni, azaz uralni a szituációt — folyton elrontja valami: kiröhögjük magunkat, örömolvasók. A történetmondás eleve lehetetlen - most ennek édességében merülünk, az elbeszélés lehetetlenségének örömében tobzódunk. Az önirónia, szürfikciós paródia legalább háromféleképpen adja át a terepet a textualitás gyönyörének Szűts könyvében. A kötet első része (Édes) a nyelvben-lét anonim élvezetével a beszédaktusban-, megszólalásban-alaku- lásnak, a létrejövésnek szituációit tartalmazza. A novellák rendre női beszédaktusok, melyek női világokat, éneket teremtenek. A történetek, illetve a személyiségek nyelvből épülnek, fejlődnek ki, hiszen ez az egyetlen lehetséges létezési mód. A dolgok világa a szavak világából ered, a világ diskurzusok sokasága. Nyelv és szubjektum azonosságát modellálják a beszédek, fontos a köznyelviség (áradó, alig-szerkesztett és központozott nyelvhasználat), közlésközpontúság hangsúlyozása. A metonimikusság látszatát leleplező metafo- rizáltság az elbeszélés több szintjén megjelenik. Az „édes” és ennek szemantikai, pragmatikai kapcsolatai ismétlődnek, ágaznak szét a szövegekben (és azok között), leképezve a nyelv működését. Az egy-egy szó köré rendeződő jelentés-, illetve ,jelmező” elemei közti játék egyik kiváló példája az Entrópia, mely a „hideg” asszociációrendszerével (hűtőszekrény, az ember elhűl, halott, frissen tart stb.) operál: „Az emlékek annyira frissek, Kati néni, Julis néni, Annuska néni, emlékszem rájuk, most már mindig itt vannak velem, s kinyitom néha a hűtök ajtaját, csak a kis izzók világítanak mint szentjánosbogarak a Begán, amikor éjszaka halásztam, a döglött legyek fejét letéptem, azzal lehetett fogni kis halakat, lefejezett legyekkel, s testük még mozgott, bár már halottak voltak, amikor levettem a fejüket. Hát a kis fénynél nézem Kati néni, Julis néni, Annuska néni fejét a hűtőben, Kati néni fejét a Gorenjeban, Julis néniét a Lehelben, Annuska néniét az 731
