Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Császár Csilla: Weöres Sándor Psyché alakja

dött Sziget-mozgalom, melynek vonzásában és légkörében fogant tanulmányok ugyancsak érintették az „egység” és „teljesség” eszményével kapcsolatban a teremtés és a világ női és férfi princípiumát, s leírták e princípiumok jelentésváltozatait a görög mítoszoktól a művészetektől kezdve a zenei arányviszonyokig és a számmisztikáig. S természetesen nem szabad elfelejtenünk a magyar népköltészet gazdag hagyományait sem, a csúfolok, páros felelgetős egész sora tanúskodik arról, hogy a népképzelet hogyan hatotta át az ellentétező, típusos allegorizáló szemléletet, melyben a legény az aranycsillag, a lány pedig az aranyalma, az égi és földi, a fenn és a lenn poláris mitológiai gondolkodásának mintájára. Mindennek fényében már egyértelmű, hogy minden, amit leírt a művekben Weöres, ezzel kapcsolatban, az következetesen folytatott és tudatosan vállalt hagyomány. Mégpedig egy térben és időben egyaránt nagy távolságokat áthidaló hagyomány, hiszen a férfi-nő elv már az ókori görögségtől a huszadik századi szellemtörténetig, s a távol-keleti bölcselettől a folklórig teljed.

A teljesség felében A fészek című rész Nő és férfi fejezetében olvashatjuk ehhez kapcsolódva a költő gondolatait.,Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő-erő, a férfiból az igazi éltető-erő.”

A továbbiakban Psyché férfiakkal való kapcsolatait vizsgálnám meg először, az életében két meghatározó férfiét, majd a többi kapcsolatára is kitérnék. Idézném Psyché mondatát: „Jobban kék szeretnem Maxot is. De az én Uram Ungvárnémeti Tóth, s nem Zedlitz. Bár testben összve forrva soha nem valónk, csak kívánatban, sok sok ezerszer. Kelt Grinzingben, Béts mellett, 1820. 2. sept. éjtszakáján”

Ficzkóval, aki két évvel idősebb volt, Miskolcon találkozott először; ő ta- nítgatta Lónyay Erzsébetet írni-olvasni, valamint mentora volt a leány verseinek is. Köztük szerelem szövődött, amit Max von Zedlitz sziléziai nemes úr iránt Psyché sohasem érzett. Ha a két férfi iránti érzéseit vizsgálom, azok ellentétességet mutatnak, de igazából ketten alkotnak Psyché életében „egy teljes egészet”, a teljességet. Ahogyan a műben olvashatjuk: egyrészt életkörülményei, másrészt Ficzkó megbetegedéséből adódó gyógyulásához szükséges pénz miatt lett a 24 évvel idősebb, sánta férfi felesége, akit azután két kisgyerekkel is megajándékozott, Mikával és Máriával. Mellette találta meg a gyermekáldást, míg Ficzkót nemi betegsége gyötörte élete végéig. Am míg Psyché szerelemmel szerette Ungvárnémetit, addig a férfi nárcisztikussá, önimádóvá változott, és sűrű gyakorisággal fogadta el a Zedlitz család mecenatúráját. (Ficzkó Nárcisz címmel írta tragédiáját is). Mindkét férfi hódolt a tudományoknak: Zedlitz a csillagászat és asztrológia, Ficzkó a tudás minden bástyáját bebarangolni akaró „diák” volt.

Max von Zedlitz, akiben költőnőnk az édesapját is látta - szerette feleségét, aki társa volt jobbágyainak kuruzslásában, a nemzet ügyeinek támogatásában és a mecenatúrában is -, 60 éves korában vesztette el feleségét. Emlékének még Psyché névvel szobrot is állíttatott. Ficzkó halálával már csak férje és gyermekei maradtak meg számára.

A teljesség feléből idéznék: A nő és férfi igénye nem fedi egymást; épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló, teremtő férfi, hanem az arszlán, aki foly726