Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Varga Virág: Kaffka Margit publicisztikája

bérért), másrészt nőként szenved a férfitól. Kaffka a vagyonilag független nőideálban látja nemének felemelkedését. Itt említi meg a nők számára főképpen nyitott pályákat; a tanítónőit és a beamternó'it. Egy poétikai eszközt politikai elemmé avat, a szóhasadás eszközével érzékelteti a dolgozó nők előnyösebb helyzetét. „De ma, sajnos még a bedolgozott beamternő vagy tanítónő helyzete is jobb a kiszolgáltatott és tehetetlen beamterné vagy tanítóné helyzeténél.”

Kaffka korában kiéleződött a vita a női választójog körül, amelyet ő nem célnak, hanem az asszonyi lehetőségek kibontásának gondol. A new-womant ő is újradefiniálja, szerinte nemtől független kvalitásokkal kell, hogy bíxjon, mint becsületesség, szavatartóság, felelősség, gavalléria és diszkréció. Az írónő feminizmusa éppen abból származik, hogy a nemi különbségeket akarja mind a közéletben, mind a magatartási attitűdökben feloldani: „Tisztességes ember legyen; ne tisztességes asszony.” Értelmezésében a vagyonra ácsingózó női kufárok eltűnése, és a nőkkel és nemcsak a férfiakkal szolidáris nők megszületése származhat az új női lehetőségekből.

Az öt évvel később megjelenő cikke (1918) a Pesti Naplóban, a Mi, elhibázott egzisztenciák szintén a női választójoggal foglalkozik, ezúttal aktuálpoli- tikai keretben. Tisza István 1918. július 12-én elhangzott beszédére reagál, aki azt állítja, hogy a politikai tevékenység hátrányos a családi életre nézve, s a feministákat különösen támadás alá veszi, megkérdőjelezve műveltségüket, sőt morális kiállásuk jogosságát is. Kaffka azzal érvel, hogy kétszeresen is becsülni kell a dolgozó nőket, hiszen a háborús helyzetben eleve időt rabló az az ügyesség, amellyel egy nő háztartását vezetni tudja, panamácskákat kell vívnia a „családja betevő falatjáért”, s ezen kívül még dolgozik is. A munka jellemnemesítő hatását emeli ki, s az igazán jelentőségteljes érve, hogy a háborús Magyarországban a háború támogatói, vagyis a termelés fenntartói nők. Retorikai kérdéssel él a választójog megoldása kapcsán, mert szerinte a választójog sajnos a férfiak/urak csinálta politika függvénye: „Hát nem vagyunk mi túlságosan is jók ide ma még; ebbe a magyar politikába?” A múlt század feminizmusa, hogy a nőtörténelemben ábrázolt nők sikerrel veszik fel a versenyt a létért folytatott küzdelemben, s tartósan dolgoznak, küzdenek, hogy bármilyen körülmények között családjukat fenntartani tudják.21

Kaffka az Esztendő Szemüoeg-sorozatának folytatásában (Az anyákról)22 a generációváltás valamint a többgenerációs együttélés nehézségeiről szól. Az anya alakjában a lemondás, a családért való aggódás, a női mártíromság körvonalazódik, s a mama figurájával szembehelyezi a fiatal asszonyét, aki nemcsak tűrő mártírja, hanem „kritikás szeretettel” társa is a férfinak, s ezáltal élete párjának ambícióit is segíti. A tűrő mártíromság azonban el is idegeníti a fiatal házaspárt tőle - ezt jeleníti meg a fiatalasszony elbeszélése -, hogy teher az „örökös kontroll”, s mikor a mama elutazik, a házaspár felszabadul, és olyanokat tesznek, amelyeket csak házasságuk kezdetén tettek meg. Elképzelnek a női önállóságot jelképező ’saját szobát’, s ha erre nem telik, torontáli szőttessel akarják leválasztani képzeletben, s könyvespolcot hozzá. Egy nők számára épült öregek otthona (Úri Asszonyok Otthona) felidézésével a női sorsnak a fájdalmas lezárását akarja érzékeltetni. A példaállítás célja, hogy a későbbi kor számára a zárszámadás pozitív egyenleggel záruljon a nők számára.

720