Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Varga Virág: Kaffka Margit publicisztikája

ban publikáló írók számára mennyire sokrétűnek, többszólamúnak tűntek a poétikai lehetőségek, írói szerepvállalások, de életkor szerint is mennyire szórtnak. A Néhány „levél”-re című írásában a szerzó' elbeszéli,5 hogy milyen kapcsolatok által jutott a folyóirat látókörébe (a Magyar Géniusz szerkesztői hívták az újonnan alapított laphoz), és azt is, hogy a Nyugat írói csak egymás mellé kerülésük folytán válhattak „nyugatosokká”. (Persze kérdés, hogy bekerülhettek volna egyáltalán az irodalmi kánonba, ha nem működnek közre irodalmi apparátus [ok].)

Kaffka Nyugatbeli publicisztikáin kívül időszakosan mennyiségileg több publicisztikai írást készít, mint ezeken a periódusokon kívül. Ilyen időszakok az 1905-1906-os esztendő (Virágfakadás, Figyelő, A Hét), külön kiemelendő az 1911-1913 (Világ, Nyugat), s nyilván kedvező lehetőség volt számára az immáron Hatvány Lajos tulajdonává lett Pesti Naplóbeli szereplés is, a háború utolsó két évében (1917-1918) egyébként is az eseményekre közvetlen reflektáló írások túlsúlya állapítható meg. A műfaji sokszínűség jellemzi a Kaff- ka-publicisztikát: recenzió, kritika, tárca, jegyzet, glossza, tudósítás. A Nyugatban elsősorban kritikák és recenziók, a Pesti Naplóban a háború eseményeit követő tárcák, tudósítások, jegyzetek jelennek meg.

Az itt megemlített írások feminista nézőpont!ok)ból történő újraolvasásá- ra teszek kísérletet, ehhez azonban elengedhetetlennek tartom meghatározni, hogy a feminista diskurzus!ok) milyen elemei válnak meghatározóvá. írásomban nem térek ki a kifejezetten irodalmi kapcsolódású szövegekre, kritikákra, ismertetőkre, recenziókra; ezek külön vizsgálat tárgyát fogják képezni később. A feminizmus(ok) alapirányultságának szerves részeként értelmezem azt a politikai attitűdöt, amely feltárja a fallogocentrikus, kisajátító, magát értékpozíciók megőrzésének és továbbörökítéseként értelmező rend logikáját; amely támadja a nemi előítéleteket; láthatóvá teszi a társadalomban megnyilvánuló magatartásformákat. Felkutatja és kritikával illeti az irodalomban a hagyományosnak vélt nőszerepeket, vagy a biológiai esszencializ- mus után interpretált nőit, s egyben a vele konvergáló negativisztikus kritériumokat, pszichologizáló tendenciákat.

Kaffka első publicisztikai írása, a Virágfakadásban megjelenő Azért sem az utolsó szó6 is feminista hangoltságú. A lap 1904. november 1-jétől 1905. október 15-éig megjelenő irodalmi folyóirat, amelynek szerkesztését Endrődi Bélától Juhász Gyula veszi át, ez utóbbi cikke nyomán robban ki maga a vita7 is, amelyben Kaffka döntő szerepet játszik.

Juhász értelmezésében a nőírók a társadalmi rend interorizációját a „ferde nevelés korlátái” között sajátítják el, s ezzel „hamis fogalmakat alkotnak az életről”, valamint ebből fakadóan nőábrázolásuk is csak ennek lesz megfelelő. Arra figyelmeztet, hogy a múlt század elején a nőírók tömeges megjelenését már nem lehet kuriózumként, partikularitásként, kivételként értelmezni, ahogy a világirodalomban sokáig egyedülálló jelenségként fogták fel Sapp- hót, vagy Rosvitát. A Juhász-cikk egy sereg hozzászólásnak szolgált apropójául, amelyek nem is annyira a nők által írt szövegek kvalitását kérdőjelezik meg, hanem sokkal inkább a nő mint társadalmi lény helyzetére kérdeznek rá, illetve azt ássák alá. Az r.n. aláírással ellátott cikk szerzője szerint a schopenhaueri „relatív szabadságból” a nők kevésbé részesedhetnek, s ennek okát a természeti törvények érvényesülésében látja: így miként nem is kívá714