Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Vajda Károly: Reflexiók Nietzsche igazságkoncepcióira
VAJDA KÁROLY Reflexiók Nietzsche igazságkoncepcióira Ha mutatkozik az elmúlt másfél évszázad eszmetörténetének olyan mélyreható változása, mely fokozatosan a humaniórák egészét átjárva e diszciplínák előtt alapvetően új távlatokat nyitott, akkor az igazságról való gondolkodás terén a huszadik század első felében bekövetkező fordulat1 kétségkívül ilyen. E koncepcióváltás, noha Nietzsche nem iniciátora, nehezen volna elképzelhető az ő dilemmatikus igazságkoncepciói nélkül. A hagyomány kihívása Nietzsche gondolkodásának homlokterébe az igazság kérdése elsődlegesen a napnyugati, azaz a hellén—zsidó-keresztény-germán eredetű kultúra hagyománytörténésének problematikáján keresztül kerül. Lévén, hogy a hagyománnyal való nietzschei szembesülés legmeghatározóbb hangoltsága a szakítás szenvedélyes viszálya, olykor viszálykodása, ezért az igazságról való nietzschei gondolkodást kezdettől fogva az alternatív igazságok koincidenciájának, koegzisztenciájának és kollíziójának tudata határozza meg. így az ő kritikai hagyományszemléletében az igazság eleve egy adott possessiv viszonylat erőterében értelmeződik: Ha igazságról beszélünk, egyszersmind valakinek valamire vonatkozó igazságáról szólunk. Az igazság ebben a közelítésben egy fölismerés kinyilvánítása, azaz másokkal történő meg-, ill. elismertetése. Ez utóbbi mozzanatban az igazság, lévén a csordában élő emberősöktől örökölt, s a bellum omnium contra omnes-t kiiktató ösztön (Wahrheitstrieb),2 a közösségi élet jelenségkörével már a mai értelemben vett ember megjelenése előtti korszakokban kooriginális, s később is mindennemű társadalomszerveződés egyik legfontosabb mozzanata. Az igazság kinyilvánításának mint az igazságösztön nyelvi megnyilvánulásának egyik döntő momentuma a megszólított ráébresztése a szóban forgó igazság elfogadásának szükségszerűségére. Az igazság társadalmi szükségessége3 ugyanakkor implikálja az igazság egy meghatározott eredetértelmezését is. Az igazság itt az emberi lét összefüggéseinek olyan értelmezése,4 mely képes az embernek mint létezőnek a létezőségéből fakadó valamely szükségét, szűkösségét enyhíteni, vagy teljesen megszüntetni. Az igazság érvénye ezért abból az értékből fakad, melyet az adott igazság által enyhített vagy megszüntetett szűkös687
