Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Tar Patrícia: Az írás mint tréning

bejegyzések szerves részét képezik a naplónak; a szerzó' tárgyilagosan, orvosi precizitással közöl tényeket szemének állapotáról, erőnlétéről, pulzusáról. Ugyanez mondható el a hétköznapi eseményekről: az étkezésekről, a napi beosztásról, olvasmányokról is tárgyilagos stílusban közöl rövid, jelentésszerű közleményeket, diagnózisokat. A levél tanácsadó-, szolgálat-jellegéhez tartoznak tehát a szerző tevékenységéről, életéről, sikereiről és kudarcairól szóló beszámolók, azaz az egész napló-szöveg, amiben azonban konkrétabb, didaktikus részek is találhatók, mégpedig az író kritikai megjegyzései marxizmusról, gyilkosságokról, amerikai álomról. (Emblémaszerű betétekről beszélhetünk akkor is, mikor L. leveleiről és jegyzeteiről szólunk, finden nap egy »levél« L.-tól” [126], aki ,/nindent felírt, a napok minden apró tünetét” [128]: L. leveleinek olvasása és a „hot-line” a nő jelenlétét teremti meg, akárcsak a szerzőjét a mi olvasásunk.)

Márai szövege tehát - a keresztény gyakorlattal szemben - nem én-el- beszélés, nem valami rejtett feltárása, intimitás a célja, hanem ellenkezőleg: a már-mondott, hallott, elgondolt összegyűjtésével önmaga felépítése. Az emigrációban írt napló morális eszközként funkcionál: önmagunk megalkotását, hagyományban-létét és maradását, valamiféle Rend kialakítását és birtoklását. Ebben az értelemben aszkézis, tréning az írás, önmagam megalkotásának küzdelme. Hiszen semmiféle technikára, így önmagunkra sem tehetünk szert gyakorlat nélkül, írja Foucault. Az élet megéléséhez, megértéséhez is kell bizonyos „tréning”, aszkézis, azaz: az énnek meg kell munkálnia az ént.

,fía írok néha, az már csak olyan, mint a reggeli testgyakorlat, elmesze- sedés ellen védekezés." (15.)

70