Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - L. Simon László: Címszavakban
kénél is szegényesebb, ezt a jelentős problémát csak egy átfogó filológiai igényű dokumentációs munkával, na és persze az alternatív művészeti eseményeket mindig precízen leíró, nem egyszer esztétikai értékeléseket is nyújtó titkosszolgálati jelentések nyilvánosságra hozatalával lehetne orvosolni. Ilyen módon, az egyébként középiskolai tanárként dolgozó Székely Ákos és Abajkovics Péter geográfiai perifériára kerülése valós hátrányokat jelenthetett, ám ez a - földrajzilag valóban meglevő' - határhelyzet inspirációt is nyújtott nekik, hiszen földrajzi „elszigeteltségükben” egy olyan látszólagos perifériális szellemi pozíciót tudtak felvenni, amely az avantgárdon belüli kisebbségi pozíciójukat deklarálta: a Magyar Műhellyel való látványos - utólag mindenképpen sikeresnek mondható és indokolható — szakításuk - egy időre - a műhelyes avantgárd alkotókor underground]ává tette őket. Assembling Ennek a sajátos pozíciónak (is) köszönhető a magyar művészeti lapkiadás történetének egyik legeredetibb akciója: a kevés számú magyar assembling között is a legfontosabb, legátgondoltabb, s legéletképesebb „lapnak”, a Leopold Bloomnak a - többekkel közös - beindítása. Ez a hagyományos költészettől teljesen elrugaszkodó, ugyanakkor szándékoltan az 1995-ös költészet napján útjára bocsátott, számonként 75 példányban megjelenő, általában egyedi, szignózott lapokból, művekből „összehordott” mappa élete 10. évében, idén fog utoljára megjelenni. A gesztusművészetre oly érzékeny, láthatólag mindent alaposan átgondoló Székely és Abajkovics páros mindig tudja, mikor kell valamit abbahagyni, így hasonlóan koncepciózusán szervezték és zárták le városuk neves szülöttjéről, Joyce hőséről elnevezett, fontos avantgárd találkozási pontnak tartott, minden évben június 16-án megrendezett művészeti találkozójukat, fesztiváljukat, a Bloom’s Day-t. Játék Az előbb leírt szerkesztői-művészetszervezői munkák, illetve a koncepciók kialakítása is azt mutatja, hogy mindkét szerző számára fontos a játék. Az önfeledt, de egyúttal interaktív játék, az olyan szituációk és művek megteremtése, amely valóban a műalkotás befogadási folyamatának aktív résztvevője, ilyen módon a műalkotás cselekvő formálójává is teszik az olvasót/né- zőt/hallgatót. Nézzünk egy-egy példát! Abajkovics számtalan akciója, perfor- mansza, fellépése közül az egyik legszellemesebbet a Műcsarnokban láthatta a közönség, amikor a Magyar Műhely egyik estjén megjelent egy kis kosárkával, s abból ajándék rágókat osztogatott a közönségnek. A gyanútlan hallgatóság egy része a mentolos Orbit rágóra megszólalásig hasonlító édességet kibontotta, rágni kezdte, s a papírját annak rendje és módja szerint a kukába dobta. A figyelmesebbek a grafikailag tökéletesen kidolgozott rágópapíron az alábbi feliratokat olvashatták: Szájbarágó VERS - Abajkovics chewing gum. A költészet ezen egészen szokatlan reinkarnációjával szembesülő, a monoton rágást a szöveg mormolásához hasonlító nézők később két dokumentációját is 574
