Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bohár András: Művész(et)fenomenológia

Az utolsó cselekvésegység megtalálása lehet a fordulópont. Amikor a szövegtöredékekből kibújó kéz levegó'tleníti a léggömböt. Itt már nem a létezés veszélyességének és a korkritikai mozzanatok asszociációs bázisaira alapozhatjuk nyomkereséseinket, hanem a mindent eltávolító gesztus egyszeriségé- re és tisztaságára figyelhetünk. Ezt követően bármi ismételten megtörténhet. Azonban legalább ideiglenesen kivonhattuk magunkat a hagyományos értelemkeresés beszabályozó modelljei alól. S ez kettős lehetőség applikációját sejteti. Vagy befejezzük a játékot, és a fókusz végpontjának tekintjük a fölső keresztszár utolsó kockáját, vagy folytatjuk a meglévő kockák elhelyezését a kereszt bal szárán megformálva.

A folytatás mellett döntünk. Ugyan igazából sohasem tudjuk meg, hogy Székely Ákos tűnődései miképpen kapcsolódtak az alkotás pillanataiban Szmergyakov meditációihoz, de talán nem is az a fontos, hogy milyen poétikai és filológiai párhuzamokat fedezhetnénk fel a két auktor produktuma között. Sokkal inkább az a perdöntő, mint ahogy a kirakósdi variálható szerkezeti rendje is sugallja, hogy milyen szimbolikus jelentőségre tesz szert ez a negyedik fázis, miképpen épül általunk ismételten újra egy hagyomány.

Az ,,f’ (most legyen fújás) szétárad, és egy perforált helyre fúj néhány betűt. Ez lehetne a kezdet is, de mint a kép két irányba mutató nyilai is mutatják, ez csak egy másodpercnyi mozgásállapot bemutatása. Ennél már jóval konkrétabb az 5 éves füstbe (megint az ,,f’) terv metaforájának és a negyedik hangnak az egybekapcsolása Szmergyakov tűnődéseiből. Ami egyaránt utalhat a konkrét közép-európai sorsunk természetére, és a metamorfózis szükségességére. Már bálám szamara is megszólal, a metafizikák utáni és paralogikák előtti időben, szóval jelenünk köztes állapotában. A játék végét jelző kocka a büdös van feliratot és a V issza kosz nyelvi játékát tartogatja számunkra. A helyzetfelismerésé elég egyértelmű. Az azonban, hogy mi történik ezután velünk: már jócskán többesélyes. A hátrálás éppoly valószínű, mint a személyes lét ellehetetlenülésének negatív iniciatívája. Az első esetben a hagyományos-erkölcsi normák használhatósága, ill. korszerűtlensége a tét. A másik esetben a morál nélküli világ masszaszerű embere sejlik fel árnyképként.

Egy bizonyos. Hogy amire a játék végére érünk - s talán ezt is akarhatta az ,,f’ kirakósdija - kérdéseink és lehetőségeink megszaporodnak. Mivel mind a művészet, mind a világ és ember sorsösszefüggéseinek természetébe belepillanthatunk, legalább a hitünk erőre kaphat, hogy mi alakítjuk játékainkat, mi rakjuk össze a mozaikdarabkákat.

Az alcímben jelzett másik összetevő L. B.: a Leopold Bloom assembling folyóiratra (75 példányban jelenik meg 1994 óta Szombathelyen) utal.

S utoljára szóljunk Székely Ákosnak a Leopold Bloom 19. számában, Me- tabolikus háttér néven közzétett darabjairól, amelyek már összeszerelhető irodalmiság minimumát sem idézik meg. Az öntételezés paradoxitása (Székely álarcban, s a szemrések helyén újságpapír), a konzumfogyasztás applikációi és sematizáció (élelmiszercímkék, emésztés-demonstrációk, pol. gazd. idézetek, egy abroszdarab, lapos közlés, tojásraktár, áruháztérkép) a szimbolikus-ironikus láttatások (kamerával megfigyelt terület) és az érzékeny képinyelvi gesztusok (super, hiper, mega, giga, text feliratok, söke műanyag alátéten) jelzik azt az alkotói habitust, ami ugyan ebből a kultúrából és művé561