Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bohár András: Művész(et)fenomenológia

ráfiájában.18 Fontos adalék lehet a további kutatások számára a teoretikus háttér vázolása, az elhangzott előadások fontosabb mozzanatainak összegzése, valamint a bő' dokumentum és fotóanyag, ami a közös szellemiség jellegzetes pillanataira emlékeztet. A rövid át-tekintést egy komplex kérdés vizsgálatával kapcsoljuk egybe: a filozófiai és elméleti hátterek irodalmi, művészeti vonatkozásával, ill. annak a bizonyos de-konstrukciós filozófiának és a metafizikának a kapcsolatával (Derrida). Mindez lépten-nyomon előbukkant már Nagy Pálnál és Bujdosó Alpár más írásaiban is, s amire más aspektusból, vizuális munkái kapcsán az előzőekben mi is kitértünk.

Az biztos, hogy sok mindenért felelőssé lehet tenni a filozófiát Platóntól Kanton, Schopenhaueren át Lukács Györgyig (hogy Hegelt ne is említsük!). Mert valóban a mimézis elv kialakulásához, s az azt követő hatástörténethez, folyamányokhoz hozzárendelhető az ideológiai megfeleltetéseknek és politikai-társadalmi hasznosságelvhez köthető szocialista realizmus eszme és intézményrendszere. De az is látható volt jelen könyv bevezető tematizációi között megjelenő Egy alternatív világ lenyomata e fejezetben, hogy sokkal árnyaltabb kép bontakoztatható ki, ha nem az irodalomelmélet- és történetírás akkor legálisan forgó dokumentumaira, esztétikai irányaira támaszkodunk, hanem magukra a művekre.19 Amely szemléletet és szerkesztői gyakorlatot a Magyar Műhely szellemisége is messzemenően preferálta. S a Platón- és Arisztotelész-kutatások legújabb mozzanatai (Gadamer olvasatai) azt is meggyőzően igazolják, hogy a platóni ideatan nem a világ megkettőzését jelenti (ezt a későbbi teológiai és filozófiai tradíció szűkítette le ekképpen), hanem az ideákból való részesülést érhetjük tetten, mint a Parmenidész dialógus példájában (131a sk.): valaminek része van az egészben — részesül belőle, mint a nappali fény a nap fényéből. Miképpen a mimészisz az utánzott- nak, az ábrázoltnak a létezését jelenti, úgy a methexszisz az együttlétezést valamivel.20 Ezzel mi is megerősíthetjük a műalkotás antológiái státuszára vonatkozó elképzeléseinket (ami természetszerűleg a virtualitást is magába fogja), és a viszony meghatározásának fontossá válását az alkotások értelmezésekor. S maradva még a filozófiai utalásoknál, a Kant által elkülönített művészeti autonómia (mit ő csak megfogalmazott), a tudományos, gyakorlati és esztétikai igazságok elválasztása súlyos következményekkel járt az elmúlt évszázadok komulálódó történései kapcsán. S ezt Bujdosó is aláhúzta már a fentebb elemzett Vetített irodalom munkájában.21 Most mégis ismét előbukkan jelen könyvben az a szemlélet (szemiotika, kommunikációelmélet, generatív grammatika), amelynek segítségével korlátozott érvényességű ismereteket szerezhetünk az egyes műalkotásokról.22 Azt is tegyük hozzá, hogy valóban egyik fő elméleti vonulata volt a hetvenes-nyolcvanas években a Magyar Műhelynek az előzőekben érintett diszciplinák alkalmazása, s ezt láthattuk a szövegirodalom kapcsán is. Miként azt is tapasztalhattuk, s ennek kevesebb teret szentel szerzőnk, hogy a kilencvenes években a dekonstrukció filozófiai hangjai-írásnyomai (Derrida) már egészen más irányokat vetített elénk. Mondjuk Derrida, vagy de Man dekonstruktőr-kontextusában nem sok „értelme” lenne a ffegei értelemben vett tudományos és költői beszéd elkülönítésének. S még egy lábjegyzetre utalhatnánk ezzel összefüggésben (86. o.), ahol a metafizika magyarázatát kapjuk. Itt a pozitivizmus révén végleg elimináltat- tak az igazság, szabadság, isten stb. kérdései a filozófiából, azaz a metafizi558