Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány
Erdei a „német veszedelem” vízióját.18 Erdei sajátos értelmezését fejezi ki, hogy miközben a birodalmi németség által kínált polgárosodási alternatívát ilyen jelentős hatással rendelkezőként mutatja be, aközben a budai svábság- ról szóló szociográfiájában amellett érvel, hogy ez a paraszti tömb kimozdít- hatatlan paraszti állapotából. Vagyis a „veszedelmes” hatásnak vagy nincs nyoma a németségre nézve, vagy ez a hatás nem bír jelentőséggel. Ha ez a helyzet, akkor e „német veszedelem” valójában nem jelent reális veszélyt. Ebből következik, hogy Erdei elmélete nem mentes a németellenes hangulat- keltéstől. A németség elhelyezésének kérdése a magyar társadalomfejlődésben Erdei számára társadalompolitikai kérdéseket is felvet. A németség kapcsán fogalmazza meg a magyarság megmentése érdekében kezdeményezett „népi politikát” is. Ennek célja az lenne, hogy a németség feladja a maga népi ellenállását, zárt, paraszti elkülönülését. A népi politika kínálta megoldásról azonban csak nagyon talányosán beszél: „Ma már ezt a népet (értsd: a németséget - B. B.) a társadalmi felemelkedésnek csak egy egészen megrázó együttes élménye forraszthatná össze azzal a társadalommal, amelyben él.”19 Hogy ezen a parasztság tömeges mobilitását megvalósító (itt később részletesebben tárgyalandó) Erdei-féle parasztpolgári társadalomfejlődésről lenne szó, vagy egy szocialista forradalomról; erre nem történik további utalás. Erdeinek a Budavidékről szóló értékelését azonban nem kizárólag a németség elleni ellenséges érzület határozza meg. A Budavidék magyar középrétegeinek jellemzése rámutat egyúttal arra is, hogy ez az averzió kiterjed a magyar etnikumú rétegekre is. Miközben Erdei a magyar társadalmat elsősorban a polgárosodáshoz fűződő viszony alapján értékeli, ebben a csoportban a polgárosodottabb jegyek ellenére azokat a tartalmakat fedezi fel, amely a polgárosodás sikerületlenségére irányítja rá a figyelmet. Ennek az értékelésnek nyilvánvalóan az az oka, hogy ezeknek a magyar etnikumú középrétegeknek a polgárosodása a deficittel polgárosodó magyar felsőtársadalomhoz való illeszkedéssel történik meg. Ahhoz a felsőtársadalomhoz, amely Erdei szerint rendies, illetve idegen hagyományai miatt maga sem tudott igazi polgári felsőréteggé válni. A térség középrétegeinek polgárosodása ezért Erdei számára nemcsak a felsőtársadalomhoz történő asszimilációt jelenti, hanem egyúttal a magyarság lényegét kifejező jegyeknek az elvesztését is. Hiszen Erdei álláspontja szerint ezt a felsőtársadalom nem képviselheti. így a hozzá történő alkalmazkodás azoknak az autentikus lét lehetőségét megteremtő tartalmaknak a felszámolódását jelenti, amely Budavidék esetében már eredendően, a polgárosodás elindulta előtt is hiányoztak a térség idegen jellege miatt. Erdei tehát ebben a folyamatban a sikeres polgárosodás esélyének a megszűnését érzékeli még akkor is, ha a folyamat eredményeképpen ezek a rétegek alapvetően már polgári jegyekkel rendelkeznek. JEGYZETEK 1 Erdei Ferenc: Futóhomok, A Duna-Tiszaköz földje és népe III. Magyarország felfedezése, Budapest, 1937. 2 Csak a legjelentősebbeket számba véve: Elek Péter, Gunda Béla és mások: Elsüllyedt falu a Dunántúlon, Bp. 1936.; Féja Géza: Viharsarok, Bp. 1937.; Illyés Gyula: Puszták népe, Bp. 1936.; Kovács Imre: A néma forradalom, Bp. 1937.; Szabó Zoltán: A tardi helyzet, Bp. 1936. ill. uó': Cifra nyomorúság, Bp. 1938.; Veres Péter: Az Alföld parasztsága, Bp. 1936. 530
