Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány

a deficittel polgárosodó úri rend vezetésével. A polgári fejlődés problémáját az jelenti Erdei szerint, hogy ahol dominánsabb a rendi jelleg, ott a rendies mentalitás a jellemzó' a társadalomszerkezet polgárias jellege ellenére is; ahol pedig a polgári jelleg dominál, ott idegensége folytán (itt a zsidó és német többségű polgári rétegre történik utalás) a polgárság az alsóbb társadalmi rétegeket nem tudja szervesen integrálni. Erdei szerint az alsóbb társadalmi csoportok beemelése azért is nehézkes, mivel - és ez a magyar társadalomfejlődés másik sajátossága - a magyar polgárosodás „rövid és igen akadozó” és polgári egység nélküli volt; amelynek során a paraszti és nemesi állomány nem tudott felszívódni a polgári társadalomban. Ez az oka, hogy a fel- sőszerkezet és ennek is idegen eredetű polgári része - miként Erdei fogalmaz - csak „leigázni, meghódítani, beolvasztani” képes, és maga csak rá tud települni az alsószerkezetre.

Az itt vázolt értelmezési keret határozza meg a Futóhomok társadalomképét és szociográfiai leírását. Ezzel a társadalomszemlélettel értelmezi a Duna-Tisza közének társadalmát, és - ami Erdei szociológiájának feltérképezése szempontjából különösen lényeges11 - ez a felfogás jellemzi a Futóhomokban az ország egyéb régióira vonatkozó megállapításait. Erdeinek ez a koncepciója több ponton is kontinuitást mutat a korábbi írásokkal, részint a társadalomelemzés lényeges dilemmáiban, részint a dilemmák feloldását szolgáló társadalomértelmezésben. Erdei első munkájában, a Királyhegyesben 12 is végigvonult az a probléma, amely gazdaság és társadalom egymáshoz fűződő viszonyának a meghatározásában jelentkezett. A bizonytalanság, az útkeresés a Futóhomok ban is megjelenik, ahol először a birtokviszonyokat, majd a társadalmi csoportok birtokviszonyokat is meghatározó karakterét tartja Erdei elsődlegesnek a társadalmi viszonyrendszerek megértése szempontjából. A. Futóhomokban végül akképpen foglal állást a társadalom gazdaságot meghatározó dominanciája mellett, hogy a társadalmiság elsődlegességét az egyes etnikai, felekezeti csoportok jellegével definiálja.13 Erdei vallásszociológiai értelmezésében a felekezet választása jeleníti meg azokat az eltérő társadalmasulásokat, amelyek az egyes területek társadalomfejlődését meghatározzák. A magyar társadalomfejlődés ebben a modellben a felekezetihez és részint az etnikumhoz tartozás alapján különül el eltérő fejlődési utakra. Erdei megközelítésében ezek az egymással versengő, lehetséges fejlődési irányok a polgárosodáshoz fűződő viszony alapján ítélhetők meg.

Ez a látszólag tetszetős, a Futóhomok szemléletét meghatározó értelmezési keret azonban komoly problémákat vet fel. Már Erdei vallásszociológiai kiindulása is olyan állításokon alapszik, amelyek történeti érvényessége erősen megkérdőjelezhető. Erdei ugyanis az egyes felekezetekhez (mindenekelőtt a katolikusokhoz és a protestánsokhoz) tartozást alapvetően a társadalmi cselekvő individuális választásaként értelmezi. Erdei felfogása azonban két szempontból is problematikus. Egyrészt - és ez a lényegesebb — Erdei értelmezése felettébb anakronisztikus. Álláspontja szerint ugyanis a középkor rendies, közösségorientált, ebben az értelemben archaikus társadalmában tömegesen feltételez személyes választásokat. Erdei olyan döntéseket képzel el ebben az időszakban, amelyek majd csak a modernitás kialakulása után, a hagyományos, Gemeinschaft típusú szerveződési formák felszámolódásával, az individualisztikusabb társadalmi (Gesellschaft típusú) formák ki526