Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Simon Róbert: Joseph Campbell (1904-1987)

társadalmi korlátáin keresztül az általánosan érvényes, normálisan emberi formákhoz. Az ó' látomásai, eszméi és inspirációi az emberi élet és gondolkodás ősi forrásaiból fakadnak a maguk frissességében. Ezért az ő üzenetük nem a jelenlegi széteső' társadalomról és lelkiségről szól, hanem arról a ki nem apadó forrásról, amely által a társadalom újjászülethet. A hős mint modern ember meghalt, ám újjászületett mint örök — tökéletessé vált, az itt és mosttól megszabadult, egyetemes - ember. Az ő második, ünnepélyes feladata és tette az..., hogy - e szellemi folyamatban átalakulva - visszatérjen hozzánk, és megtanítsa nekünk azt, amit a megújult életről ő maga megtanult” (1972:19sq). Érdemes utalnunk arra, hogy a Vas Istvántól „átokföldjének” fordított waste land kifejezést (így nevezi az emberi értékektől megfosztott, kietlenné vált mai társadalmat) T. S. Eliot híres verséből vette át, aki azt J. L. Weston szép és jelentős — eredetileg 1919-ben megjelent - munkájából kölcsönözte (From Ritual to Romance 1993:20). A kifejezés Campbell kedvenc metaforája maradt később is.

Campbell hőse tehát lényegesen különbözik a korábbi hósábrázolásoktól (Rank „hőse” az élet első felében harcolja ki saját egyéniségét és boldogulását; Raglan a maga hősét lényegében a ífazeri modell szerint rajzolta meg, aki a közösségétől elűzött és rituálisan feláldozott király), ám különbözik a tündérmese hősétől is, aki a saját boldogulását keresi és találja meg. Campbell hőse útja első részében - veszélyektől mentesen - szimbolikus utazást tesz a lélek sötét, tudatalatti tájaira, hogy fölfedezze önmagát (pontosabban azt, ami önmagát a hajdanidők egyetemes tanításaival és tapasztalataival összeköti), majd az utazás második részében vissza kell térnie a maga társadalmi környezetébe, és meg kell osztania tapasztalatait a többiekkel.

Campbell másik nagy művét, a 12 évig írt Masks of God-ot (1959-1968) előbbi munkája kiegészítésének szánta, s eredetileg a The Basic Mythologies of Mankind címet akarta annak adni. Míg a Hero a mítoszok hasonlóságát hangsúlyozta, addig ez a munkája a különbségekre épült, mégpedig az egyes népek mítoszainak az eltérését próbálta sajátos módon rendszerezni. A négykötetes mű első kötete, a Primitive Mythology az írásbeliséggel nem rendelkező népekkel, pontosabban életmódokkal, s az azokat tükröző mítoszokkal foglalkozik. Az Oriental Mythology Egyiptom (pp. 49-102), Mezopotámia (103-144), India (147-367), Kína (371-460), Japán (461-504) és Tibet (503- 513) mitológiájáról szól. Az Occidental Mythology Közel-Kelet (zsidók, keresztények, muszlimok és zoroasztriánusok) és Európa (görögök, rómaiak, kelták) mítoszait vizsgálja. A Creative Mythology már csak Nyugat „modern” mítoszait veszi szemügyre a 12. század közepétől.

A Primitív mitológiában a korai mitikus gondolkodást alapvetően meghatározó - vadász és földműves - életmódok megkülönböztetését a nagy hatású német etnológustól és kultúrfilozófustól, Leo Frobeniustól (1873-1938) vette át (Frazer, tudjuk, a mítoszok kialakulását a földművelés fázisához kötötte, s a vadászatnak nem tulajdonított ilyen szempontból szerepet). Noha különben a történetiséget a mítoszok értelmezése során általában kevéssé veszi figyelembe, a mitikus világlátások genezisénél talán túlságosan is nagy fontosságot tulajdonít az életformáknak, s véleménye szerint (nem éppen meggyőzően) ez lenne az alapja Nyugat és Kelet kialakuló ellentétének. Campbell szerint a földművelés közösségi létet, szellemet és világlátást igé475