Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Tárnok Attila: Salman Rushdie Sátáni versek

elérkezik a britek tropikalizálása. Frantz Fanon szerint „a bennszülött egy olyan elnyomott személy, akinek állandó álma, hogy elnyomóvá váljon.”29 Gibreel úgy gondolja, hogy „az angoloknak az időjárás a legfőbb gondjuk. (...A)z angolok erkölcsi homálya meteorológiailag indukált. (...) - Tropikali- zálni foglak” - határozza el.

Gibreel számba vette London trópusi várossá alakításának előnyeit: konkrétabb erkölcsi határok, a nemzeti szieszta intézményének bevezetése, az életteli és mások felé nyitott viselkedési minták propagálása a lakosság körében, magasabb színvonalú könnyűzene, új madarak a fákon (pávák, kakaduk, papagájok), új fák a madarak alatt (kakaópálmák, ta- marindusz-fák, lógó szakállú fügefák). Fejlettebb utcai élet, feltűnő' színű virágok (magenta, cinóbervörös, neon-zöld), a tölgyfákon pókszerű majmok. A hazai légkondicionáló-, ventillátor- és szúnyogriasztó-kereskede- lem fellendülése. Kókuszrost- és kopra-ipar. London konferenciaközpontként való elismerése stb. Jobb krikett. A labdakezelés fejló'dése a profi futballisták körében. A termelékenységhez való hagyományos és lélektelen angol hozzáállás meghaladottá válik a hőség következtében. Vallásos buzgóság, politikai erjedés, az értelmiség megújuló érdeklődése. Nincs többé angol zárkózottság, az ágymelegítőket felváltja a lassú, parfümös szerelmeskedés az erjedő éjszakában. Új társadalmi értékek megjelenése. A barátok előzetes megbeszélés nélkül váratlanul is meglátogathatják egymást, az öregotthonok bezárnak, fontossá válik a tágabb rokoni kör. Fűszeresebb ételek, papírral és vízzel történő tisztálkodás a wc-haszná- lat után, felöltözve kirohanni az esőbe, mikor megérkezik a monszun.

A hátrányok: kolera, tífusz, bakteriális tüdőgyulladás, svábbogarak, por, zaj, a bőség zavara.30

Gibreel itt egy olyan Indiát képzel el Nagy-Britanniában, aminek az előnyei messze meghaladják az esetleges hátrányokat, nosztalgiával kínozza magát, álma abszurditásba hajlik.

Sharma csoportosításának harmadik emigráns típusa „a fanatikus hívő, az imám, aki mindennemű kapcsolatot elutasít az idegen országgal, és aki számára Nagy-Britannia pusztán átmeneti állomás útban vissza hazafelé.”31 Az imám valódi száműzött. „Nem emigráns, nem disszidens vagy menekült és nem is bevándorló: hallgatás és ravaszság. A száműzött lét nem más, mint álmodozás a dicsőséges visszatérésről. (...) Végtelen paradoxon: úgy tekinteni előre, hogy az ember állandóan visszanéz.”32 Az imám a sötétítőfüggönyt „egész nap behúzva tartja, nehogy az idegen nemzet ördögi részecskéi behatoljanak a lakásba: Külföld.”33 Az imám a beilleszkedés minden formáját elutasítja, mert „száműzetésben gyökeret ereszteni árulás, a vereség beismerése.”34

Végül a negyedik kategória Sharma felsorolásában „a dolgos emigráns család, Sufyanék, akik egy generációs szakadást jelölnek a nosztalgikus bevándorló és a felejteni kész második generáció között.”35 Az emigrációnak ezt a szeletét Rushdie ugyanúgy ironikusan ábrázolja, mint a többit. Az egykori tanárt, Muhammad Sufyant felesége megfosztja családfői hatalmától és ezzel együtt méltóságától, ami persze otthon Indiában elképzelhetetlen lett volna,

462