Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Dan Rhodes: Szutyok

ugyanolyan kiszámítható rutinszerűséggel zajlott, mint sok minden más is. Az apja adott neki egy marék csapágygolyót, és pár száz méterre az iskola kapujától kirakta Zenót. Bármelyik újabb iskolába is tette be a lábát, perceken belül kiderült, kik az utálatos gyerekek, kiktől nem kell tartania, és nagyjából hol helyezkedik el a csípésrendben. Mindig valahol a rangsor legalján.

Soha senkivel nem találkozott még, aki ne lett volna oda a csapágygolyókért, ne nézegette volna nagy gyönyörűséggel, ne gurítgatta volna őket titokban a tenyerén órák alatt, vagy tízpercben az udvar földjén; ettől a golyó elvesztette ugyan a fényét, viszont szép viharvert külsőre tett szert.

Minden iskolában úgy telt el az első nap, hogy - néhány gyanakvó pillantást leszámítva - az osztálytársai rá sem hederítettek Zenóra. Egy-két gyereknek olykor a lelkére kötötték, hogy az ő reszortjuk kedvesnek lenni az új fiúhoz, de emiatt soha senki nem törte kezét-lábát. Mikor kiengedték a gyerekeket az udvarra, Zeno mindig magában álldogált egy nyilvánvalóan semleges helyen, a többiek meg távolról kerülgették. Igyekezett kerülni a szemkontaktust olyanokkal, akik a rangsorban nála hátrébb álltak. Esze ágában sem volt egy skatulyába kerülni a szelídebb és kedvesebb gyerekekkel, mielőtt zöldágra nem vergődik azokkal, akik, ha úgy tartja kedvük, pokollá tehetik az életét. Ha mégis odament hozzá, és megnézte magának valamelyik durva képű kölyök, az első alkalmas pillanatban szóba hozta a jártasságát csapágy- golyó-ügyekben, sőt egy csapágygolyót mindjárt oda is adott ajándékba. Potenciális kínzóját, aki nem tudott ellenállni a csapágygolyónak, így sikerült leszerelnie. A nehézfiúk közt hamarosan híre ment, hogy potya csapágygolyókhoz lehet jutni. Lefoglalta őket, hogy lejtős helyeken versenyt eregetik a csapágygolyókat, vagy kihajigálják velük egymás fogait, s eközben néha felderengett bennük, hogy az új srác talán nem is olyan tetű alak. Zeno gondosan ügyelt rá, hogy a legnagyobb csapágygolyót mindig az iskola legdurvább kölykének adja. A tanítási nap végére nyugodtan elvegyülhetett a háttérben, és meg is húzhatta magát ott egészen addig, míg odahaza egy nap azt nem mondta neki az apja, hogy pakolja dobozokba a holmiját, mert másnap reggel átköltöznek egy újabb városba, amely éppen elég messze van ahhoz, hogy Zenót kicsúfolják azokért a szavakért, melyekre már éppen sikerült rászoknia az új iskolában.

A bovegliói iskolában Zenónak egy különösen vásott kölyök akadt az útjába, aki az első tanítási nap végén kiüríttette vele a zsebeit, és elszedte az összes csapágygolyóját. - Fogadjunk, hogy nem tudod, hogyan készül az ilyen golyó - mondta Zeno, miközben átadta a golyókat. - Fogadjunk, hogy nem tudod, hogyan csinálják ilyen kerekre!- Már hogy a fenébe ne tudnám! - mondta a vásott kölyök, és hazafelé indult a zsákmánnyal. Másnap reggel barázdák ráncolta homlokkal várta Zenót. Csöndesen megkérte, ugyan mondja már el neki, hogyan készül a csapágygolyó. - Tudtam ám — mondta a kölyök -, csak elfelejtettem. — Zeno elmagyarázta, és soha többé nem volt zaklatásban része.

Faenzában történt, hogy az első iskolai napján az apja elfelejtett adni neki csapágygolyókat, emiatt aztán hat héten át szüntelenül csúfolták és fenyegették.

Ilyen előzmények után történt, hogy Todiban Zeno valutával tömött zsebekkel állt az iskolaudvaron, készen a csapágykészítés rémségeinek és cso434