Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Dan Rhodes: Szutyok
dáinak elmagyarázására. A gyerekek rá se hederítettek. Mindenki a maga dolgával törődött. Zeno nekitámaszkodott a falnak, és figyelte az új arcokat. Próbálta megállapítani, melyikükkel lehetne összebarátkozni néhány hétre. Végül mindig kialakult körülötte egy kis baráti kör. Ha elköltözött a városból, tovább aztán nem tartotta velük a kapcsolatot, az viszont nagyon jó, ha van kivel csavarognia az embernek. Észrevett egy csapat lányt a flúgos csaj körül, akit az osztály egyik hátsó padjában látott ülni. Egy árnyas helyre kísérték, leültették egy székre, és magára hagyták. Zeno nézte a lány fejét, amint eló'rebukik, aztán egyik oldaláról a másikra billen. Lerítt róla, hogy fogalma sincs, mi történik körülötte, Zeno nem is értette, a lány egyáltalán miért jár iskolába. Nincs se tolla, se ceruzája, jobb volna az ilyennek, ha otthon maradna. Körülnézett, hogy megállapítsa, kiközösítettként kezelik-e még, majd belekotort a zsebébe, hogy elő- halásszon egy kisebb csapágygolyót. Alulról megcélozta vele a flúgos csajt, de elhibázta. Senki sem vette észre, így aztán tett még egy kísérletet. Ezúttal telibe találta a lány feje búbját, ettől a lány feje felemelkedett, aztán visszabillent az eredeti helyére. A következő' golyó a lány arcát találta el, és hasonló reakciót keltett. Zeno rettentően szeretett volna imponálni a vagány fickóknak, akik kissé távolabb álldogáltak, tüntető közönnyel, ezért odakiáltott nekik: - Hé, figyuzzatok! Kiválasztott egy közepes méretű golyót, és eldobta. Vállon találta a lányt; Rosa felpattant ijedtében. Máris követte az újabb golyó. A lány megint felpattant, de ezúttal halk kiáltást is hallatott. A fiúk közelebb húzódtak Zenóhoz. Látván, hogy sikerült magára vonnia a figyelmüket, újabb golyóért nyúlt a zsebébe. Oda akarta adni valamelyiküknek, hogy dobja meg ő is a flúgos csajt. De esélye sem volt feléjük nyújtani a golyót, mert leterítették a földre, és minden lehetséges irányból rugdosni kezdték. Valamennyi rúgást a Rosa iránti legtisztább szeretet ihlette. A fiúk nem bírták elviselni a látványt, hogy Rosának bántódása essen, és haragjuk kitöltése közben is alig tudták visszafojtani a könnyeiket. Mikor suttogva végigfutott a hír, hogy valaki bántani merészelte Rosát, az összes gyerek odagyűlt, és figyelték Zeno megrugdosását. Senki sem éljen- zett és ordibált, mint máskor, ha verekedés tör ki. Némán nézték, amint megrugdossák az új fiút, és hallgatták, amint bocsánatot kér, és kegyelemért könyörög. Néhány lány kivált a tömegből, odament Rosához, és átkarolta. Odakiáltották a többieknek, hogy Rosának nem esett baja, nem sír, ne aggódjanak, erre gyérülni kezdtek a rúgások. Mire odaért a tanítónő, Zeno elvesztette egy fogát, és tele volt vörös foltokkal. A foltok bíborra színeződtek, majd elzöldültek, idővel aztán elhalványultak. Talált magának egy kis baráti kört, és beilleszkedett a normális iskolai életbe. Bűne hamarosan majdnem teljesen feledésbe merült, de új barátai azért néha emlékeztették az első napra. - Emlékszel, mit csináltál azokkal a csapágygolyókkal? - kérdezték. — Emlékszel, mikor megdobáltad a golyókkal Rosát? Emlékszel, mikor megrugdostunk? — Hát persze - felelte ilyenkor, és arca szégyenpírban égett, amiért bántotta a lányt. - Hogyne emlékeznék. Három hónap múlva Zenóék Todiból Privernóba költöztek. A fiúval most fordult elő először, hogy elhatározta: kapcsolatban marad valakivel egy ré435
