Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Christine Lavant: [Haragomba lemerítettelek] (vers)
CHRISTINE LAVANT Haragomba lemerítettelek. Most lettél hát a föld fölött acélos, és lent meg levered a gyökered szelíden át a zörgő kőzeten. Magvat ne hozz! Nem acéloztalak, hogy elaludj majd jóllakottan, minden almának fele jár nekem, mi érik a kígyófa ágain. Kard vagy liliom- fele vagy nekik. Szeretném hegyedet fölfele döfni és tartozzék a föld össze velem, Istent keresni, miként ő keres. Szívembe háromszor merít alá, és parancsolák, ismételd meg újra de haragomban acéloztalak; hozza félalmámat az ő fia. Csillag húz el alázattal holdudvarnál lent keleten domb erdején rozsda terem, meredeken szembe csattan messzi kék hegy. Zordan von ékkel mélyfekete madarakat - zöld égboltba szelíd szavak - képírás marad. A kútkő alatt most víz zubog még vadabbul amint szokott s kép is zajdul csakúgy odafónt. Akaratom ráborul, kökénybokorra hajol - s növekszik a csönd.
