Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Josef Winkler: Holttest, ami a családját figyeli

Mindenki tudta, hogy Hans bácsi, a klagenfurti cukrász, mindig rádión át küldte a születésnapi jókívánságokat. Büszkék voltunk rá, nagyvilági férfi volt, az ő boltjának volt a legjobb helye a tartományi fővárosban, mindig vastag szivarokat szívott, az unokaöccseinek és az unokahúgainak habtekercset és saját készítésű fagylaltot hozott, minden ünnepen részeg volt, Mercedesz- szel állt szülei parasztháza elé, és meglátogatta az idős apját és anyját, ám nyomorban halt meg. Miután a kövér felesége, Mitze néni szíve leállt, fel kellett adnia a cukrászdát, végérvényesen az alkohol rabja lett, míg egy kékcsíkos pizsamában, borotválatlanul, ziláltan és ittasan, egy üveg borral a kezében találták az Új téren. Még a felesége temetésére sem tudott elmenni, olyan részeg volt. Végül napokig feküdt holtan a lakásában. Csak mikor a folyosón bomlásra utaló szagokat éreztek, nyitották ki az ajtót a rendőrség és a tűzoltóság segítségével. Az íróasztalát, egy harmincas évekbeli szekretert, én örököltem. Ennek a szekreternek a felső' része kézzel festett indiai elefántokkal van telerakosgatva, az írólapon pelikán-töltó'tollak és nyomtatott indiai levélpapír fekszik.

Tengelics Judit fordítása

406