Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Marlen Schachinger: Ingeborg Bachmann - vagy pihent agyak Klagenfurtban

MARLEN SCHACHINGER

Ingeborg Bachmann — vagy pihent agyak Klagenfurtban?

Marlen Schachinger szül. 1970, Felső-Ausztria Főiskolai tanulmányok: komparatisztika, germanisztika és romanisztika, Bécs.

1999 óta szabadfoglalkozású írónő';

megjelent az Aarche kiadónál der Rampe und Freibord,

A Schikaneder Poetry Slams díjnyertese,

karlsruhe-i hangjátékdíj (1999), felső-ausztriai

tartományi és állami ösztöndíjak (2002),

valamint a klagenfurti irodalmi kör díja (2003)

Amikor a Semmeringen áthajtottam, találkoztam valakivel, aki azt mondta, szívesen olvasna egy könyvet, amelyben viszontlátná saját magát. Mint embert, egész valójában. Saját világában. Ez gyakran megtörténik velem. De lehet, hogy csak véletlen. Vagy szerencsém volt. Lehet, hogy rajtam is múlott.

A döntő' szempont az, hogy az olvasónak hiányzott-e az író világa... Aki túl sok tanácsra hallgat, az képes létrehozni egy csodálatos egyveleget, de nem saját hangnemet.

Vannak könyvek, amelyek éveken át elkísérnek, és számomra - a megmegújuló olvasásban - meghittnek, és egyszerre újnak tűnnek föl. Ingeborg Bachmann írásai ezek közé tartoznak - különösen a regények és az esszék. Ezért lepődtem meg a kérdésen, amikor tudni akarták tőlem, mennyire aktuális (még) Ingeborg Bachmann a fiatal irodalmárok számára. Bachmannt a nagyon is aktuális írónők közé sorolom; nyelvében, gondolkozásmódjában, kritikájában. És leginkább a képeiben. Bachmannt azok között lehet számon tartani, akiket nem lehet megfogni, akik nem követtek semmiféle divatot, és nincsenek kitéve annak a veszélynek, hogy a divat múltával érdektelenné válnak. Ámbár magamat - vele ellentétben - kifejezetten irodalmárnőként látom, meghatározásomban a szó utolsó betűi fontosnak látszanak. Bachmann nőfiguráit zátonyra futott áldoz at-létükben látom problematikusnak, szó szerint, ámbár mondanivalójának sajnálatos aktualitását - a fasizmus férfi és nő között kezdődik - aláhúzni kívánom.

Az írónő-foglalkozás egyike azon keveseknek, amelyek igényt támasztanak, és lehetőséget nyújtanak egy más világot teremteni, és abban élni. Vagy, mint a sokat olvasott spanyol szerző, Pessoa (sic!) mondta: én az vagyok, aki nem tudtam lenni. Alakokat kreálok, belőlem jönnek, és mégis, a személyemtől

407