Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is

Carpato Dindimeio mindjárt elő is került belőle (az 50 lapról) mint ,ge- suita ungherese”, és neve mellett valóban nem a VI.442, hanem a IV.442 jelzet állott. Szauder Mária tehát hibás - alighanem csak géphibás - jelzetet adott meg, de ha a római IV-et nem cseréli fel a VI-tal, biztosan később jutok el az Árkádia-kutatás alapvető forrásához. Onomasticon ui. minden név mellett megadja, hogy az Akadémia melyik custodéjának mikori jegyzékében szerepel az illető. Faludi Morei custode 1743-1766 közötti listájában található, a névsor IV. 442-es helyén. Michele Giuseppe Morei (1694—1767) természetesen maga is árkádista volt, a Mireo Rofeatico nevet viselte. Az onomasticonnal pontosíthatóvá lett „az 1740-es évektől kezdődő” utalás is. Ha Faludi a Morei-cus- todia 1743-mal kezdődő összeállításában található, akkor Árkádia-tagságát legkorábban 1743-tól számíthatjuk.

Azt is feltűnőnek találtam, hogy Szauder Mária nem hivatkozik a Gior- getti Vichi által összeállított jegyzékre, holott a Faludi-adat felfedezése (1975) és publikálása (1982) között megjelent Onomasticon (1977) neki vagy Szauder Józsefnek feltétlenül kezébe kerülhetett. Ugyanezt kellett megállapítanom a magyar Arkádia-kutatásnak megítélésem szerint mindmáig legkitűnőbb tanulmányáról, a Szörényi Lászlóéról (Latin nyelvű Árkádia a tizennyolcadik századi Magyarországon). Giorgetti Vichi munkájára ő sem utal.

Rómában akkor, 1988-ban volt még két-három napom. Az Angelicából visz- szatértem törzshelyemre, a Biblioteca Vaticanába, és erőltetett menetben átolvastam a 10.000 nevet. Feltevésem az volt: ha két kutató az Onomasticon nélkül is számon tart féltucat magyar árkádistát, Giorgetti Vichi jegyzéke segítségével én is találok két nap alatt ennyit. Már Rómában a következő magyar és magyar vonatkozású, továbbá Magyarországot említő Árkádia-tagsági adatok kerültek elő: Auleste Miletio, Corilio Draginio Tespiadense, Ericlea Daf- nese, Erote Nafilio, Fidalce Ladonio, Speusippo Aridio, Umberto Giuseppe Koller. Az árkádista átkeresztelések többek között Kollonitsch Lipót, egy Esterházy grófnő, egy Kempelen, továbbá Migazzi Kristóf és Koller József nevét rejtik.

Hazatérve felesleges volt könyvtárközi kölcsönzéssel keresnem az Ono- masticont: Giorgetti Vichi Árkádia-katalógusa ott hevert a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának raktárában (jelzete: 609.461). Sajnálatos, hogy előbb nem került a kezembe, és hogy az 1970-es 80-as évek magyar Árkádia- kutatása mit sem tudott róla. Nem tanulmányozta azt behatóbban se Szauder Mária, se Sárközy Péter.

íme néhány adalék még a magyar árkádistákhoz. Kempelen Arkádia-tag- ságát, már a Horányi-Memoria tanúsítja (1776), de úgy látom, azt a két könyvét, amelyek Rómában kezembe kerültek, itthon nem tartják számon. Faludi utódja Koller Józset lett a római magyar gyóntatószékben (vö. P. Monay Ferenc, A római magyar gyóntatok, Róma, 1956). Monay atyának Faludinkról is van szava: ,p. sikerrel kiállott szokásos vizsga után 1741. január 10-én foglalta el a Szent Péter templomban a magyar gyóntatószéket”; más források „1741. szept. 24-től számítják penitenciáriusi működését”. [...] „Ajezsuita rend generálisa, Retz Ferenc, 1745. okt. 30-án jelenti a bíboros főpenitenciáriusnak, hogy a magyar gyóntatót az idegen éghajlat okozta betegeskedés miatt kénytelen visszaküldeni hazájába, és helyére Koller Józsefet ajánlja kinevezésre.” A kiváló családtörténész, pecséttani szakértő és egyházjogász Koller római

380