Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is

Alabastrum fejér nyaka,

Piros rózsát nyit ajaka,

Sima márvány picin álla,

Tiszta hónál tisztább válla...

Faludi a magyar barokk költészetnek egy halott hölgyhöz címzett legkülönösebb szerelmes siratóversében találhatta ehhez az előképet. Ezt is Zrínyi Miklós írta; feleségét gyászolja benne:

Nem ezt ő szépsége, szép piros orcája Érdemiette, szépen szálló kláris szája,

Két fekete szeme, aranyas szép haja,

Alabastrum méllyé és márvány ajaka [...]

Euridice! Eszembe ha jün szép szájad,

Két fekete szemed, aranyos szép hajad,

Két domború mellyed és szép márvány állad,

Fejér sima hasad, két szép gyönge lábad...

Az Euridicét Orfeusként élővé éneklő Zrínyi erotikáját Faludi „abbé” ha nem is vette át, a „Sima márvány picin álla, / Tiszta hónál tisztább válla” mégis merészség volt tőle: de versbe merte venni Faludi a féltékenykedést, a csókra kebelébe ragadó Szerencsét, az egymást ölbe kapó tüskés táncospárt, a keblüket kitáró rózsákat, Phyllis és Tityrus szerelmi pletykáit, a nimfákat megmarkolászó Satyrusokat, a társkeresők „duettóját”, a szívrabló Amor és a dévaj Phyllisz bájos szív-kirakodóvásárát, az „apadt mellét” kifeszítő, „nösztön nősző” vén kurtizánt és így tovább. De olvassuk el Faludinak egy „szó-vers”- részletét is:

Bírálom.

Bűnölöm.

Igazlom.

Istenelem.

Károlom.

Keveslem.

Nehezlem.

Sokallom.

Uralom.

„Uralom” - van ennek mind igei, mind főnévi jelentése. Amikor Magyar- országon idegen uralom volt, és letartóztatták Nagy Imrét, a miniszterelnök rövid romániai száműzetésében egy Faludi-verset olvasgatott. Bátorság kellett hozzá, mert a naiv modorú dalban a maga halálos ítéletére lelt:

377