Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is

szentséget megbecsüld!” (Lám Faludi Buda várát is megszenteli egy sor erejéig; Szent István királyhoz.) A Szent Imre-laudáció miniatűr címervers:

Keresztünkkel villogjatok Országunknak hegyei,

És vigabban induljatok Négycímeres vizei.

Forrása a nyomtatásban megjelent, jószerivel egyetlen barokk címervers, Listius Lászlóé [Magyar Márs, Bécs, 1653). Zrínyinek ezt a tehetséges eposzíró követőjét Faludi, lám, szintén olvasta. (AMagyar Márs testes lírai darabjaival együtt még alaposabban összeadandó Faludival.) Az Úr Jézushoz Zrínyi Pero- íáűojával rokon: a „Vígan ontom véremet, // Vígan néked én Istenem” a „Vígan burittatom hazám hamujával” változata. A Feszülethez (az autográf Faludi- gyűjteményben: A Feszelethez) pedig pázmányos színezetű: A nyelv vétkeiről írt prédikáció emlegeti Krisztus sebeit, úgy, miként Faludi: „Gyenge testén sebeit, Vérrel buzgó kékeit / Aki látja, és nem sir, / Elő hittel az nem bir”. A Szűz Máriához visszakapcsolja az istenes versciklust a Szent István királyhoz: ott „kis országunk” - itt: „Kis nyájadat oltalmazd”. (Ott ez a „kis nyáj” a Mária Terézia-laudációban is.)

Zrínyi költészete (eposza is) tele van személyességgel. Faludi jobbára .kívül van” versein, de azért itt-ott belelátunk titkaiba. Szerelmi bánatát Zrínyi ekképp panaszolja a Fantasia-poeticában — és így követi a két legtehetségesebb XVII-XVIII. századi utód, Beniczky Péter és Faludi Ferenc:

Én pedig mint bolond, mint esti denevér,

Járom az erdőket, mert az nagy bánat vér. (Zrínyi)

Elment hó, víz, mocsok,

S fülemüle csacsog,

Echót pökdös denevér,

Az kert virágokkal,

S mező harmatokkal

Minden bánatot elvér, (Beniczky)

így járják az erdő dolgát,

Ide semmi gond nem fér,

Itt találja nyugodalmát,

Akit bú és bánat vér. (Faludi)

Mind a tartózkodó agglegény Beniczkyt (aki a nagyszombati érseki udvar kapitánya volt), mind Faludi páter verseinek hőseit a szerelem bántja, mert a Zrínyi-madrigálból átvett rímek szerelmes versből valók. A legvilágibb szenvedélyt Faludi tételezi, s oltja bele szinte észrevétlenül hőseinek vershelyzeteibe. A Kisztő énekből egyenesen ezt a női test szépségét leíró strófát emelhetjük ki:

376