Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Papp Endre: Átok is, balzsam is

PAPP ENDRE / Átok is, balzsam is NAGY GÁBOR: ÁTOK, BALZSAM Nagy Gábor harmadik verseskötete hű folytatása az előzményeknek. Min­denekelőtt az önmeghatározási törekvésben. A korábbi kötetek - mind a Far­kasverem, mind a Lélekvesztő — szemantikai vezérfonala volt a személyiség definiálását célzó kísérlet. A költő elégikus hangulatú versei - józan, okos és szemérmes értékőrzésükkel, a poétái mesterség méltóságának továbbélteté- sével - nagy erudícióval rejtették szerepek és mitikus témák mögé a megnyi­latkozó alanyt. Szervesen épül tovább a versvilág, mégis az Átok, balzsamban azonnal szembeszökő a változás, előbújik a rejtőzködő személyiség: „afféle ver­ses naplót írtam”, vezeti be az olvasót a könyv mélységeibe a fülszövegben a szerző. A korábbi önreflexív hajlam tehát közvetlen vallomásokban, élmény- beszámolókban, monológokban, meditációkban ölt magára új formát. Másért is érdemes odafigyelni arra, amit Nagy Gábor verseihez mellékelt kísérő soraiban papírra vet. Felhívja a figyelmet a kompozícióra, utal a for­maválasztásra, s támaszt nyújt az értelmezéshez is. Tudatos alkotóról árulko­dó, tanulságos aprócska szöveg. Vizsgáljuk meg rögtön a kötet szerkezetét! Csak­úgy, mint a Lélekvesztőben ismét kettős felépítettséget vehetünk észre. A napló lapjai összekeveredtek, mondja írója, azaz az időrendi sorba állítás helyett a tematikai csoportosítás képezi az öt ciklust. Persze az opusok datáltak, konk­rét hely- és időmegjelöléssel bírnak. Megőrződik tehát a háttérben a kronoló­gia is - amolyan háttérstruktúraként. Talán nem erőszakolt jelentéstulajdoní- tás, hogy az esetleges egymásra következés és a racionális elrendezés feszült­ségére utaljunk ebben az alkotói fogásban - gondoljunk csak a krónika és a gesta közötti különbségre: az utóbbit fejlettebb műfajnak tartják a historiku­sok. S el van kényeztetve a recenzens, hiszen nincs más dolga, minthogy elis­mételje a költő öninterpretációját: a felsejlő időrend egy „odaátra” írt üzenetbe foglalt könyörgés és egy karácsonyi elégia között húz ívet. Vagyis az idő előre­haladásának is van rendje, valamiféle beteljesülés irányába haladnak az ese­mények. Lehetséges, hogy nincs itt szó semmi esetlegességről, s mind a téma, mind a tempóra önmagán túlmutató elrendezettségre, netán sorsszerűségre utal? Ne válaszoljuk még meg ezt a kérdést... Térjünk inkább vissza a tematikus elrendezéshez! Öt, közel azonos hosz- szúságú ciklus követi egymást a könyvben. Az Ördögszikla versei a származás kérdését járják körül, a túlvilágra költözött mester, Baka István, a család, a szülőföld tájai, a város, az ország és a nemzet lépcsőfokain lépdelve róják a szellemi és a valóságos haza gondolatköreit. A Levelek Pefkiből cikluscím alatt 358

Next

/
Thumbnails
Contents