Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Gyürky Katalin: Az életrajzírás csapdájában

ugyanis csak úgy vannak jelen, mint a valós események lehetséges művészi variációi, mint olyan „kompozíciós módszerek”, amelyek majd egy fiktív életrajzi regényben kerülhetnek a helyükre. És a Aktivitás miliőjének a megteremtésére nem máshol, mint V. keresése során Madame Lecerf kertjében lesz lehetőség, amikor V. a gyilkosságot regénybe illően, kellő Aktivitásában éli át: egy rejtélyes kertészt odaképzelve, aki rozsdás ásóját a kertben felejti, és ezzel ad lehetőséget a gyilkosnak arra, hogy áldozatát ennek az ásónak a segítségével temesse a föld alá.

Azonban a regény végkimenetele szempontjából a valóság és a fikció keveredésének erre a második változatára van egy még szembetűnőbb példa. Az, amikor V. a keresése során visszaemlékszik azokra az érzéseire, amiket akkor élt át, amikor még az életben lévő, de már haldokló Sebastiantól szerette volna megtudni titkát. Azt a titkot, amely ugyanúgy vonatkozhat az élet és a halál nagy kérdéseire, mint az írni tudás, az életrajzírás rejtélyére. Ez a törekvése és az ennek érdekében megtett vonatútja azonban ismét csak az utolsó Se- bastian-regénynek, A kétséges aszfodéloszn&k a változata. Annak a regénynek, amelyben a hős célja V. céljával azonos: választ kapni az élet és a halál nagy kérdéseire. És annak, hogy erre a kérdésre sem A kétséges aszfodéloszban, sem V. fiktív történetében nem kapunk választ, véleményem szerint szimbolikus jelentősége van: arra utal, hogy V-nek, aki - mint láttuk - egyrészt Sebastian regényhőse, másrészt Sebastian életrajzírója, és regényhősként ugyanúgy lehet részese Sebastian valóságának, mint regényíróként a sebasti- ani regények Aktivitásának, soha nem adatik meg az a lehetősége, hogy megtudja, illetve egy konkrét regény megírásán keresztül fejtse meg, tárja fel az életrajzírás valódi titkát.

Az adekvát életrajzírás ugyanis lehetetlen. Erre azonban Sebastian helyett nem más, mint maga Nabokov hívta fel a figyelmet a Puskin, avagy a valódiság és a valószerűség című tanulmányában: „Vagy talán lehetséges volna egy másik ember életét reálisan elképzelnünk, érintetlen formában feltámasztanunk a képzeletünkben, minden kétséget kizáróan visszaadnunk a papíron? Aligha hiszem, úgy vélem, már maga a gondolat, amely sugarát egy másik ember élettörténetére irányítja, feltétlenül meghamisítja azt. Mindez csak valószerűség lesz, nem pedig valódiság, aminek hisszük.12

Ezzel azonban az a figyelemreméltó helyzet áll elő, hogy azt a titkot, amit V. Sebastiantól szeretett volna megtudni, maga Nabokov mondja ki Sebastian helyett. Ilyen értelemben viszont maga Nabokov lép Sebastian helyébe, Nabokov lesz Sebastiannak, és ezáltal V.-nek is a hasonmása. Sebastian, V. és Nabokov hasonmásságát pedig - ahogyan arra Goretity József rámutatott - „beszélő nevek” is alátámasztják: egyrészt a V, másrészt Sebastian vezetéknevének, a Knight-nak - amely orosz fonetikus átírásban „Nájt” - az N-je nem mást, mint Vladimir Nabokov monogramját, a V. N.-t idézi. Ráadásul, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Sebastian nevének kezdőbetűje Nabokov orosz nevének, a Szirinnek a kezdőbetűjével azonos, akkor világossá válik, hogy az a bizonyos harmadik személy, akivel Sebastian és V. egybeeshet, nem más, mint Nabokov. A Sebastian Knight valódi élete című regény így nem a V. által megvalósítandó, Sebastianról szóló, és nem a Sebastian által megírandó, V.-ről szóló lehetséges életrajzot foglalja magába, hanem Nabokov életművének

356