Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Gyürky Katalin: Az életrajzírás csapdájában

írnak. Ugyanúgy, mint Sebastianról.”6 így viszont, mindezt az összefüggést Sebastian regényírói módszerével is alátámasztva, amely szerint „furcsa szokása volt, hogy még a leggroteszkebb szerepló'it is felruházta egy-egy olyan elképzeléssel, benyomással vagy vággyal, amelyet esetleg ó' maga is dédelgetett”7, nem kérdéses többé, hogy V. és Sebastian egy és ugyanazon személy. Erre V. így utal a regényben: .Azonos vagyok Sebastiannal, vagy Sebastian azonos velem, vagy talán mindketten azonosak vagyunk valakivel, akit egyikünk sem ismer.”8

Ezen a ponton azonban vissza szeretnék térni arra, hogy V. és Sebastian feltárt azonossága - ahogyan arra a hasonmás-probléma felvázolásának kezdetén is utaltam - ismét nem az az „egyszerű” képlet, amilyennek talán elsó' pillanatra látszik. Hiszen rokoni kapcsolatukon túl a hasonmásság, az azonosság - mivel regényírással, életrajzírással van összefüggésben - a regényíró és a hőse között áll fenn. Ez pedig a valóság és a fikció nagymértékű keveredését, tulajdonképpen egymástól való elválaszthatatlanságát, egybemosódá- sát eredményezi: a regényíró és egyben regényhős V. ugyanis a Sebastianról szóló regényének megírásához szükséges „tárgyak” keresése során olyan valósnak látszó személyekkel és eseményekkel kerül kapcsolatba, akikről vagy amelyekről a későbbiekben derül ki, hogy azok Sebastian valamely korábbi regényének vagy éppen a Talált tárgyaknak, a fiktív szereplői vagy eseményei, azonban V.-vel való hasonmásságuk miatt Sebastian is felléphet regényhős- ként és regényíróként egyaránt, ha adott esetben őt tekintjük a regényírónak, akkor V. keresése válik fiktívvé, regénybeillővé, olyanná, amely Aktivitásával teszi teljessé a korábbi Sebastiannak tulajdonítható regények eseményeit.

Akármelyik változatot fogadjuk el, a regényből mindkettő több példával is alátámasztható.

Az első változatra, vagyis arra, amikor V. keresését tartjuk valósnak, és a keresése során felbukkanó események, személyek ennek ellenére, vagy éppen a valóság és a fikció összefonódottsága miatt a regény(ek) Aktivitását idézik, talán a legszembetűnőbb példa a valósnak látszó Mr. Silbermann és a fiktívnek tűnő Mr. Siller kapcsolata.

V.-nek a keresése során ugyanis Mr. Silbermann lesz az a személy, akivel V. az egyik vonatútja során ismerkedik meg, s aki - magát magánnyomozóként feltüntetve - V.-nek a Sebastiannal esetleg kapcsolatba került hölgyek felkutatásában segít. Nem sokkal a találkozásuk után azonban V. egy lényeges felismerésre jut: Mr. Silbermann úgy materializálódik a szemében, mint Sebastian egyik elbeszélésének fiktív hőse, Mr. Siller. Az a Mr. Siller, aki Sebastian utolsó elbeszélésének, a Hold hátuljának szereplőjeként egyfelől egy vonatra váró kis emberke, aki három nyomorult utazónak háromféleképpen nyújt segítséget, másfelől pedig utolsó képviselője annak a kutatás-témának, amely Sebastian két korábbi művét, A prizmás drágakövet és a Sikert szervezte: .Mintha egy bizonyos elképzelés két könyvön keresztül egyenletesen fejlődve most hirtelen valóságos, fizikai létezésbe csapott volna át, elénk állítva Mr. Sillert, szokásainak és viselkedésének minden apró részletével, érzékletesen és egyedien.”9

Mr. Silbermann feltételezetten valós és Mr. Siller esetleges fiktív léte ilyen formában megkérdőjeleződik: mivel V. szemében a valósnak tűnő Mr. Silber- mannal együtt Mr. Siller is „fizikai létezésbe csap át”, eldönthetetlenné válik,

354